Budapest Régiségei 15. (1950)
ÉRTESÍTŐ - Járdányi-Paulovics István: Prometheus alakja óbudai kőemléken 473-477
mutatja, három külön építmény részeit találtuk meg ezeken keresztül. Legfeltűnőbb rajzunk délnyugati sarkában (a Lajos-utca 177 számú ház helyén) egy körös építménynek a tartozéka (VI.). Ettől északra nagyjában teljesen kikutathattuk egy különös építmény nyomait, amely hat, esetleg kilenc egymás mellett levő helyiség sorából és három sor pillér által tartott nyitott csarnokból állott 3 a jelek szerint. Ásatási területünktől délre és nyugatra a modern beépítettség miatt ez alkalommal nem terjeszthettük ki kutatásunkat. A három sor pilléres és egy helyiségsoros építménytől keletre, tehát a Duna felé eső területen 4 a legnagyobb mértékű siettetés közepette is húztunk kutatóárkokat, de a két rómaikori építmény folytatására nem akadtunk, sőt itt egyáltalán nem került elő ókori falmaradvány (mintegy ötven méter széles sávban bizonyosan). A Rupp Imreutca és az Óbudai-rakpart útteste alatt vont csatornázási árok 5 , amely ezen a szakaszán körülbelül száz méter távolságban haladt párhuzamosan a Lajos-utcával, átvágott régi falakat és sírokat 6 , de több mint ötven méterre az I— IV. számokkal jelzett építmény lezárásától K-re és hetven méternél messzebb a három sor pilléres építmény legkeletibb pillérsorától, tehát 3 A Lajos-utca 179—189, esetleg csak a 183—189 sz. házak helyén, VII—Í,XIII. Ezen két építménytől K-re egy harmadiknak lényegileg csak egyik sarkát sikerült megkeresnünk [I— IV]. 4 Azaz összesítő rajzunknak üresen maradt ÉK-i részének megfelelő helyeken. 5 Ezen csatornafektetési közmunka jelentőségéhez Aquincum topográfiai kérdéseiben : Budapest Régiségei 13, 1943, 345. old. 6 A Rupp Imre-utca 120 számú ház előtt [Zichy utca sarka] ezen csatornázás alkalmával kb négy méter mélységben három sor téglából álló rómaikori téglásír [az i. k. u. IV. század végéről] akadt az árokásó kubikusok szerszámába. A sírnak a téglából rakott teteje beomlott és szétnyomta a csontvázat. A sír iránya K-Ny, a koponya a Ny-i végében. Hossza mintegy két méter. Mellékletei : letört szájú, zöld zománcos kis korsó (a fejnél), üvegdarab. A sír béléséül szolgáló peremes téglák közül egv db ezt a bélveget viselte : FRIGERIDVS V(ir) Pferfectissimus) DVX AP (parante) VA LEN(tinó). Zárójelek közt a rövidítések kiegészítései. Típusa : Szilágyi J., A pannóniai bélyeges téglák (1933), T. XXVIII. 56. A többi három bélyeges tégla betűi teljesen elmosódottak, csak annyi volt kivehető, hogy a LEG(io) II AD(iutrix) névbélyegzőjét nyomták beléjük kiégetés előtt. Az Óbudairakpart 12, 14 sz. hazák, előtt a csatornaárokban egymás mellett feküdt csontvázak széthányt ezek a falmaradványok úgysem segítenének a K-felé lezárt építményeink megítélésében. Azonban megvilágítják annak a keskeny, mintegy száz méter széles területsávnak ókori és középkori arculatát, amely a Duna folyam partja és közelebbről ismertetendő rómaikori építményeink közét öleli fel. Az ókori itáliai világbirodalom uralma idején (i. k. u. I— IV. századok) itt, közvetlen a Duna partján e szerint már nem létesültek lakóházak. A római uralom vége felé (i. k. u. IV. század derekán és a végén) sírok sorakoztak ezen a helyen. Kbben a korszakban a soros temetkezés már nem utal bizonyosan csontjait hozta napvilágra a kubikusok ásója. Az Óbudai-rakpart 12 (Eajos-utca 173), sz. haz előtt a csatornacső fektetése végett 90 cm vastag, K-Ny irányú, erős kötőanyagú falnak az árokba eső darabját kellett szétszedni (260 cm mélységben). Rómaikori tetőtéglák voltak a falba beépítve, de alatta is széthányt csontokat találtak és így mégis inkább középkorínak látszott ez a fal, amellyel párhuzamosan (?), kilenc m távolságban másik, valószínűleg szintén a középkorból eredő fal haladt az árokkal keresztben (az óbudairakpart 13. számú ház előtt), Szintén K-Ny irányban. Ezen két falon túl (az Óbudai-rakpart 14 szám előtt) a csatornázási árokban, a sárga bolygatatlan talajon, három égetett sír nyomai mutatkoztak. Fölöttük 1763-ból való krajcár került elő. Az Óbudai-rakpart 15 számú háztelken (Eajos-utca 179 sz. telek végében), a Templom-utca sarkán, ezen utca úttestétől délre levő mélyedésben mi húztunk három (kettő E-D irányú) kutatóárkot. Az egyik árok Ny-i oldalában mutatkozó rétegeket egy hosszmetszeti rajzunkban (3. kép) jegyeztük fel. Egy másik árkunkban késő rómaikori téglasírra találtunk, 60 cm-rel a bolygatatlan talaj szintje felett, a Templom-utca járdaszintje alatt 5-47 méter mélységben. A sír által a bolygatatlan földben vágott teknőszerű betüremlés szélessége 105, magassága 30 cm. A sírt tartalmazó réteg feletti kultúrnívóból már fehéranyagú és durva középkori edény cserepek kerültek felszínre. Minthogy ezen két kutatóárkunk párhuzamos volt, az út rétegeinek a nyomai mutatkoztak a másik árokban is. A legalsó, letaposott, fekete, zsíros, kb 30 cm magas réteg felett köves réteg következett (20 cm magas), amelyből fekete, vastagfalú cserépedénytöredékeket szedtünk ki. E fölött lazább réteget láttunk (90 cm magas). Innen kétágú bronzvillát és fehér (újabbkori) edénycserepeket vettünk ki (a televényréteg alatt). Ezen árokban három csontváz is napfényre került. Az egyik női csontváz volt, jobboldalára fektetve, térde behajlítva, ballába kissé felhúzva. Tőle mintegy másfél méterre (É-felé), vele párhuzamosan K-Ny irányban lehelyezve, hátán egyenesen feküdt egy gyermek földi maradványa. Koponyájukat összetörve találtam. A gyermekcsontváz hossza a lábcsont végéig 84, a női csontvázé 140 cm. Eeletek a gyermekcsontváz mellett : a nyaka alatt bronzcső töredéke, a lábánál zöldzománcos késő rómaikori korsó és egy kis fekete anyagú fülescsésze cserepei két vasszeg között, a fej felett másik két vasszög és egy határozhatatlan (4. századi) római érem mutatkoztak ; a nyaka alatt látható volt még egy nagy üveggyöngy (?), 480
