Budapest Régiségei 15. (1950)

ÉRTESÍTŐ - Szilágyi János: Legújabban talált írásos emlékek Aquincum életéhez 451-472

nyék, etruszk-tükrök őrzik a jelenet emlékét.

6 Kőemlékeken inkább az embert formáló Prometheus jelenete maradt fenn nagyobb számban.

7 Az agyagból embert formáló (a lelket A thena adta) Prometheus mitosza át van szőve ószövetségi elemekkel : a szelence tartalmára kíváncsi első földi asszony, Pandora éppúgy okozója lesz az emberiség gyötrelmeinek és halandóságának, mint Éva ; megvan az özönvíz mondája is Deukalion és Pyrrha bárkájával, a Parnassos begyén való kikötéssel, Zeus jóvoltából ők lesznek azután az új emberiség életrehívói. Nem kell tehát csodálkoznunk azon, ha a kereszténységet a klasszikus múltnak éppen ezen mítoszai fogták meg legjobban, ezeket érezte magához legközelebb állónak s hogy ezen mondák akkor még meglevő antik ábrázolásaiból, formakincséből merített, mikor maga is alkotni akart. A leláncolt Prometheus eszmei alakja, amely a legnagyobb görög drámaírókat foglalkoztatta, később is, szinte a mai napig, témája maradt a költészetnek, művészetnek. Bizonyára megihlette a pannóniai kép- és szoborfaragó müvességet is a sziklához vasalt s a sas nap mint nap megújuló kínzásától Herakles segítségével megszabaduló Prometheus alakja. Kedvelt témája lehetett ez a mítosz annak a reliefplasztikának, ill. szobrászatnak, amely éppen az aquincumi körzetben is, a görög-római mitológia annyi képszerű megjelenítését hagyta ránk s amely képfaragó művesség egyik főközpontja éppen Aquincum lehetett. . Ha emlékünk nem antik idők alkotása, amely kétségünket tulaj doni" épen csak anyaga

8 s architektonikus rendeltetését hang6 T,d az 1. jegyzetet. 7 Kőemlékeken két sarkophag-reliefen látható a sziklához erősített meztelen Prometheus a testét csípdeső sassal : Robert, i. h. III., 438. (Couvre) és u.-o. III., 444., T. CXVII., 355/b. —" Helbig, Führer I. (3. kiad.) 437., 792. sz. (Kapitóliumi Múzeum). 8 Horváth Henrik, Pannóniai antikelemek továbbélése román épületplasztikánkban. PannóniaKönyvtár 10., 1935., 5. : »A Budához közel fekvő süttoi, piszkei- stb. kőbányák vörösmárványfajtákban kiapadhatatlan gazdagsága megengedte, hogy a színes anyaggal való burkolat helyett most egész épülettagokat ebből az anyagból lehessen kifaragni. . .« súlyozó nyolcszögű oszlopa

9 táplálja, hanem a XII—

XIII. századi késő-román klasszicizmus műve,

10 akkor legalább is aquincumi antik szobormű vagy még inkább dombormű középkori hűséges másolatának tekintendő. Maga a faragvány, Prometheus alakja egészében, de minden ízében, részletében is antik levegőt áraszt. Tiszta antik felfogás érvényesül rajta. Antik-ellenesnek látszik első tekintetre a középkori írásszalagra emlékeztető s keresztformájú díszévelmégszembeszökőbben kihangsúlyozódó széles fémpánt, de csak addig, amíg Prometheus mítoszából annak formaszerinti helyénvalóságát nem igazolhatjuk. Ha Hephaistos is megjelenik az ábrázolásokon, mindig pörölyt látunk kezében, amellyel szörnyű kínzó tettét végrehajtotta. Nem lekötözésről, hanem fémpántokkal való odaszegezésről van tehát szó, alapos fémműves munkáról, amelyet maga Hephaistos végez el a sziklán szögecsekkel. Ez magyarázza meg azt, hogy a szorító öv merev, sima felületei nem simulnak a test lágy vonalaihoz, hanem a pántnak fémszerű törései, hajlásai vannak. A főrészek, lényeges vonások tiszta antik szellemet tükröznek. Antik az egész jelenet mitikus értelme, a lekötözött szenvedő (heros, titán vagy akár rabszolga, barbár) típusa, az alak állása, testtartása, a combokon kétoldalt felhúzott ruházat (»kötény«) formája s végül a madár megformálása, helyezkedése. Ha ezek dacára mégis a középkor műve lenne, akkor viszont a latin szellemben európaizált magyarság klasszikumszeretetének és megértésének egyik ragyogóan beszélő példája, amelyen az emberi gyötrelmeket megszemélyesítő titán mitosza az oszlophoz láncoltságában legősibb, még Hesiodosnál leírt formájában jelenik meg előttünk. 9 Horváth H. az óbuai Szent Péter prépostsági románkori templom maradványaiból egy mészkőbázist ismertet (i. h. 2. kk.), amelyet éppen antikjellcgű germán alakja díszít. »A bázis vonalvezetése három falsarokból és két — különben vörösmárványból faragott — oszlopból álló kapuzatra enged következtetni« Horváth szerint (i. h. 6.). Arra is gondolhatunk, hogy emlékünk ily kapuoszlop lehetett Atlas-szal párosan. io Horváth H., i. h. 9. 476