Budapest Régiségei 15. (1950)
Nagy Tibor: A sárkeszi Mithraeum és az aquincumi Mithra-emlékek 45-120
A szentély első harmadában, a feltételezett pódiumfalnak körülbelül a meghosszabbított vonalában, két kisebb köralakú lyukat találtak a padlózatba beásva. 5 Mindkettőt már az ásatok helyesen a tetőzetet tartó gerendák cölöplyukainak értelmezték. Jelenlétükből következik, hogy a pódiumfalak nem nyúltak át a szentély elülső részébe, hanem itt, a III. carnuntumi mithraeum példájára egy tágasabb előtér foglalt helyet. 6 E cölöplyukaktól keletre a padlózat egy oválisalakú felületen erős égési nyomokat mutatott. Hogy ez az égett földréteg milyen mélyre terjedt, nem ismeretes. A márványkorong egyik töredékét erős égési nyomokkal ugyancsak itt találták. Ma már nem dönthető el, vájjon ezen a ponton a szentélyhez tartozó szemétgödör (favisae) nyomai, vagy pedig egy újabb korból származó pásztortűzhely maradványai kerültek-e napvilágra. Az elmondottak alapján a szentély alaprajzáról szóló ismereteinket a következőkben foglalhatjuk össze. A nagyjából 23x10 m 2 felületet elfoglaló szentély hosszúkás, paralellogramm-alakú formát mutatott. Nyugat-keleti irányba volt tájolva. A bejárat után egy tágasabb előtér (pronaos) következett, amelynek tetőszerkezetét faoszlopok támasztották alá; esetleg még egy szemétgödör is helyet foglalt e teremben. Ebből az előtérből nyugat felé nyílott a tulajdonképeni kultuszterem, amely a tipikus háromosztatú beosztást mutatja: jobbról-balról 3 m széles magasabbfekvésű két podia-, középen a mélyebbfekvésű, 4 ni. széles cella résszel, A szentély hátsó része, a mithraeumoknál igen ritkán előforduló megoldással, apsisban végződött. 7 A szentély podiumfalai azonkívül nem csatlakoznak közvetlenül a hátsó zárófalhoz, hanem egy pár méterre ettől a két oldalfalba kötnek be. Az első megoldás, amelyet A-típusnak jelölhetünk, volt a kedveltebb Pannóniában. 8 A második, B-típusnak jelölhető csoporttal kapcsolatban tartományunkban csupán az aquincumi újonnan feltárt mithraeumra utalhatunk. 9 Jól ismeretes azonban ez az utóbbi típus Itáliából, a Rajna vidékéről és a keleti birodalomrészből. 10 Ez utóbbi megoldásnál több hely maradt az oltárrész számára, amelyet ily módon díszesebben rendezhettek be. Különösen a Severus-féle dinasztia nevével jelölhető kornak stílusiránya kedvelte á tágas szentélyrészek gazdagabb, a falfestés, stukkó és plasztika együttes alkalmazásával kivitelezett dekorálását. Az újonnan feltárt aquincumi szentély mellett Budapest Régiségei XV — 4 49
