Budapest Régiségei 15. (1950)
ÉRTESÍTŐ - Garády Sándor: Ásatások a békásmegyeri ú.n. Puszta-templomban és mellékén 437-450
9. kép. — Harangserlegek és tál. ségben, a tálat pedig más, ugyanolyan korúnak mondható edények töredékeivel együtt, azokat mintegy leborítva, tehát lefelé fordított helyzetben, 1-15 m mélységben találtuk (M pont), az előbbiektől fél méternyire. Ezek az edények a föltárás alkalmával teljesen puhák, szétesők voltak, úgyhogy nagyon óvatosan kellett azokat előbb árnyékos, szellős helyen kiszikkasztani. Jóformán a bennük levő föld tartotta össze az edényeket a teljes széteséstől. A később óvatosan eltávolított sárgásbarna földön kívül bennük semmit sem találtunk. A kisebbik 11 -5 cm, a nagyobbik 13-3—14-0 cm magas. A kisebbiknek ugyanis csak egyik oldalán egy kis darabon maradt meg a pereme, míg a nagyobbiknak két szemközt fekvő oldalán. Ez utóbbinál innen ered a két magassági számadat. A kisebbiknél a has átmérője 11-2 cm. A nagyobbiknál a perem átmérője 15-3, a hasé 15-0 cm. A fenékátmérő mind a kettőnél 6-4 cm. Az edény falvastagsága a nyak körül a kisebbiknél 0-3 cm, a nagyobbiknál 0-4 cm. A nagyobbiknak semmi esetre sem volt füle, a kisebbikről ezt nem tudhatjuk, mert hiányos. Durván iszapoltak, szürkére rosszul égetettek, kívül a szokásos finom vörösbarna agyagsímítással és benyomott díszítéssel. Stocky osztályozása szerint ezek az első csoportba tartoznának. 11 Ezeknél ugyanis a has átmérője nagyobb a magasságnál, nincsen fülük és jól fényezettek, gazdagon díszítettek. A díszítés módját már ismételten leírták, így az első (tököli) leletek ismertetője, Csetneki Jelenik Elek is. 12 Megjegyzendőnek csak annyit tartunk, hogy a díszítmények mélyedéseiben mészbetétnek semmi nyoma, sőt határozottan állítható, hogy nem is volt, mert több helyen azokban még a környező szürke föld van benyomódva s ha azt kikaparjuk, alatta sem látszik a mésznek nyoma, míg a csepelieken legalább itt-ott észlelhető. A tál sajnos szintén csonka, bár anyaga az előbbieknél keményebbnek mutatkozott. Színe egészében, tehát a külsején is szürke. Magassága 6-8—7*9 cm, a kihajló perem átmérője 24-5 cm, a fenékátmérő 8, az edény il Stocky, Tß. Bohème préhistorique I., 1929., 139. I. 12 Csetneki Jelenik E., A csepelszigeti őskori temetők. Arch. Ert. 1879. 47—59. 446
