Budapest Régiségei 15. (1950)

ÉRTESÍTŐ - Garády Sándor: Ásatások a békásmegyeri ú.n. Puszta-templomban és mellékén 437-450

7. kép. Békásmegyer—Puszta-templom. Lakóverem képe Keletről nézve, az előtérben>D «.-ponton a sarlóval és lóállkapoccsal,A templomhajó falának alapját a padlószinttől számítva egy méter mélyen találtuk meg. A templom mellett, a nyaraló építése alkalmával előkerült még egy reneszánsz ízlésű feliratos tábla töredéke is fehér mészkőből. В töredék jelenleg a tulajdonos birtokában van. Sajnos, a rajta levő szövegrészből semmit sem lehet kimagyarázni. (I,, a 11. képet.) E templom a középkori Kálóz (Kalász község) plébániatemploma volt. Erre nézve az ismert okmányok nem adnak felvilágosítást. Egy XVIII. századbeli térképen annak van megnevezve. Az ásatások többi részét a templomtól nyugatra elterülő kertben végeztük úgy és annyira, amennyire az az ott levő ültetvények miatt lehetséges volt. Tulaj donképen csak kutatóárkokat áshattunk. (I/. az 5. sz. kép rajzát). A kutató árokhálózat egyes 4M részeit római számokkal (I—

XV.) jelöltük meg. Mindenekelőtt megjegyzendőnek tartjuk, hogy középkori falnyomokra mindössze mintegy két • -méternyi területen 2—13 cm vastagságban akadtunk a III—

IV. kutatóárokrészeken. Ez dunakavicsos habarcsba rakott terméskőfalazat. A falazat többi részét valószínűleg akkor hordták el, amikor az ottani talajt kiegyengetés céljából leásták. Nem mellőzhetjük itt, hogy meg ne emlékezzünk egy érdekes felfedezésről. Ugyanis e falnyomokról nyugatra, alig 20 cm-re a mostani talaj szín alatt agyaggal kikent felületre, annak egyik sarkában (a helyszínrajzon »H«) pedig tüzelőhelyre és a tapasztott hely szélein paticsfal kétségbevonhatatlan nyomaira akadtunk. Már azt reméltük, hogy egy őskori település egyik lakóházát sikerült megtalálni. Meg akarván győződni az agyagtapasztás szerkezetéről és vastagságáról, azt egy helyen megbontottuk. legnagyobb meglepetésünkre az agyagtapaszba jobb összetartás, nagyobb szüárdság okából beágyazott különféle cserépedénytöredékek között az őskoriakon kívül, keltákon, rómaiakon, Árpádkoriakon kívül újakra, sőt XVIII. századbeliekre is akadtunk. Kíváncsiságunk tehát más, nem várt irányban nyert kielégülést, mert kiderült, hogy az itt állott paticsfalas sárkunyhó nem lehetett régibb a XVIII. századnál. Azonban ettől a helytől mintegy négy méterre kelet felé, a VII. és VIII.-al jelölt árokrészben átlag 1-30 m mélységben egy valóságos őskori putrilakás fenekét találtuk meg. Ennek azonban nem voltak vesszőből font, tapasztott oldalai, legalább is a kutatógödör széléig sem ilyenre, sem karó- vagy cölöplyukakra nem akadtunk. Mindenesetre kár, hogy az útban levő ültetvények miatt a kutatást jobban ki nem terjeszthettük. A putrilakás alaprajzát és metszeteit a .6. sz. kép adja. Az egész sárga löszbe van vájva. Fölötte ma fekete agyagos föld a fedőréteg. Azt lehet mondani, átlag az 50—60 cmes felsőréteg már mindenütt föltétlenül meg van bolygatva, helyenként jóval több is. A putrilakáshoz annak ÉNY. végén kb. 1 -00 m átmérőjű köralakú verem »E« csat-