Budapest Régiségei 15. (1950)

ÉRTESÍTŐ - Baranyainé Bónis Éva: Leletek a Fővárosi Képtár kertjéből : Károlyi-kert 389-399

Fehérre égetett agyagból való szélesszájú, vékonyfalú, finomfelületű jazék darabjai (6. kép 11). Fehér fedő töredéke (6. kép 12). Téglaszíryí minden festés nélküli cserepek és egy nagy tál peremdarabjai (6. kép 13). Finom kidolgozású fedq töredéke (6. kép 14). és egy durva téglaszínű fedő gombja (6. kép 15). Vörös festésű fehér töredék. Valószínűleg egy nagy foltokban festett korsó darabja. (6. kép 16.) Kályhacsempék. Töredékeik szürke grafitozott anyagból valók. Két típus válik ki közülük, az alul kerek s nyílásánál négyszegletes (6. kép 17.) és a félhengerformájú (6. kép 18). Egy kis barnazománcos töredék egyenes fala arra enged következtetni, hogy az egy zománcos kályhacsempéből való (6. kép 19). A cserepek legnagyóbbrésze hasonló jellegű, mint a Belvárosi templom mellett és a piarista telken folytatott ásatások középkori (14—16. század) rétegeiből előkerült cserépanyag. (Bertalan V., Bud. Bég. XIV. 482. sz. 1., 18. kép.) 1946 nyarán újabb adatokat nyertünk a Károlyi-kert földjében rejtőző temető kiterjedésére nézve. A fentebb ismertetett oltó vízmedencét a környező, ostrom alatt megsérült házak törmelékével teletöltötték s a Fővárosi Kertészet elrendelte a medence békés célokra való fölhasználását. A medence cementperemévei határolt területet a gyermekek számára homok játszótérré alakították át. F célból a Kertészet alkalmazásában levő munkáscsoport 10-70 m-re a medencétől egy 6x4 m-es gödröt ásott, hogy onnan a játszótér számára alkalmas homokot termeljen ki (9. kép). Gulyás József munkavezető az előzetes figyelmeztetés értelmében a 2 méteres mélységet elérve óvatosabb ásásra intette csoportját, minek eredményeképpen augusztus 27-én délelőtt Balázs János kubikus 2-80 m mélyen női csontvázat talált csecsemőcsontokkal (anthropológiai vizsgálatát lásd Nemeskéri János feldolgozásában), melynek hossza 150 cm volt s fekvésének iránya Ny-K. Jobbkarja könyökben hajlítva testén keresztbe volt téve s vállai a mozdulattól összehajlottak. Valószínűleg csecsemőjét helyezték karjába és ez indokolja e fektetési módot. Mellékletek a sírban nem voltak. A bemérési munkálatok odavonzották az érdeklődőket s közülük egy környékbeli lakos felitívta a figyelmünket arra, hogy a kert Károlyi-utca és Magyar-utca által bezárt sarkában valamikor egy kis sárga épület állott, melyet a főváros a harmincas években lebontatott. F munkálatok folyamán a mostani elért mélységhez hasonló mélyen a homokban csontvázak kerültek elő. Fszerint temetőnk területe már az eddigi adatok alapján a kertnek legalább egy negyed részére terjed ki. Rendszeres kutatások eredményeképpen remélhetnénk csak Pest belterületén a koraközépkorban itt élt társadalom temetőjének tüzetes megismerését. Az 1946. évi homokkitermeléskor is egy vegyes közép- és törökkori szemétgödröt vágtak át, mely általában 3 m hosszú, 1-5 m széles és 1-5 m mély volt. Tartalma marha és disznócsontok, rozsdás vasdarabok (10. kép, 15—17.) és törött cserepek keverékéből állott. A cserépanyag igen vegyes, jellegzetesebb darabjai a következők : Két téglaszínű fedőtöredék ( 10. kép, 1—-2.); fehér fedő töredéke (10. kép, 3.) ; téglaszínű, belül zöldzománcos tál talpa (10. kép, 4.) ; füstösszürke, belül zöldzománcos mély tál alsó fele (10. kép, 5.) ; két téglaszínű, belül zöldzománcos tál peremdarabja (10. kép, 7, 8.); fehér, belül okkersárga, kopott zornáncú fazék alja (10. kép, 9.); fehér, belül vörösbarnazománcú fazék peremdarabja (10. kép, 10.); fehér, belül fényes, ftizöldzománcú fazék -perem, füllel (10. kép, 11.) ; sötétszürke, füstölt, belül sötétszürke zománcú fazék-ryetem. füllel (10. kép, 12.); grafitos, csillámszemes nagyobb szürke fazék peremdarabja (10. kép, 13) ; keresztbélyeges grafitos csillámszemes kisebb szürke fazék peremdarabja, füllel (10. kép, 14). A homokot egészen 4—5 m mélységig kiásták, de e kis területen más leletet már nem találtak. Budapest 1946. 397