Budapest Régiségei 15. (1950)

ÉRTESÍTŐ - Baranyainé Bónis Éva: Jelentés a Fővárosi Régészeti Intézet 1946-47. évi gellérthegyi ásatásairól 333-355

1932-ben Nagy Lajos az Eskü-téren egy későrómai tábor északi falrészét tárta fel s e maradványokat meggyőző érveléssel a Diocletianus uralkodása alatt épült s egy koraközépkori krónikaírótól, (Ps.) Idatiustól a 294. évnél megemlített contra Aquincum erődítményével azonosította.

1 E jelentős emlék felszínrekerülése után majd tíz évre rá, 1941-ben, a belvárosi plébániatemplom helyreállítási munkálataival kapcsolatban, néhány szerény adalékkal gyarapíthattuk a Pest város története szempontjából oly fontos táborra vonatkozó ismereteinket. Az említett 1941. évben, a templom padlózata alatt a diadalív alá vezető folyosót vágtak (Lásd 1. kép.)

2

. Ez az új folyosó az 1933-ban megtalált egyik északi, románkori pilléralap mellett, a XVIII. századi kripta keleti falától 2 m-re keletre, abból a kutatóárokból ágazik ki dél felé, amelyet Lux Kálmán a régi románkori bazilika felkutatása céljából 1933-ban vezetett a barokkori kriptából keleti irányba.

3 Az új folyosó kiágazása helyén megkerüli a románkori pilléralapot, majd 6 m hosszúságban déli irányba fut. Ott derékszögben megtörve, keleti irányt vesz fel. A folyosónak ez az utóbbi szakasza, a külső saroktól vagy 2*5 m távolságra, egy terrazzopadlós, rómaikori helyiségen vezetett keresztül. Közvetlenül a padlózaton, különböző vastagságban (a fal közelében 30—40 cm, távolabb 60—80 cm), római törmelék feküdt. Legalul főként sok tegulae és imbrices, amelyek a réteg felső szintje felé, különösen középen, mind erősebben keveredtek mészkődarabokkal. Ez a mészkövekkel kevert törmelékanyag kúpszerűen feküdt az alsó téglatörmeléken s egy igen vékony dunai kavicsréteget vágott át, amely nyomaiban már csak a helyiség szélein volt észlelhető. Bz utóbbi felett már a középkori bazilika törmelékanyaga következett. A rómaikori törmelékréteg alsó részéből, amelyet helyiségünk lezuhant tetőzetének téglaanyaga képezett, két peremes tégla került elő, I. Valentinianus császár dunamenti limesépítkezéseiből jól ismert vezérének, Frigeridvs V(ir) P(erfectissiwius)DVX bélyegével.

4 A terrazzópadlót déli irányban egy 40 cm vastag, kisebb szabálytalan mészkövekből épült, Ny.-K. irányú fal határolta. Belső részén átlagban 60 cm magasságban helyenként megmaradtak a légfűtést szolgáló üreges, melegvezető téglák (tubi), amelyeket vastag, fehérre meszelt s erősen letöredezett falvakolat fedett. E festett lábazati rész felső lezárása egy több cm vastag vízszintes vörös sávval történhetett. A románkori apsis felé vezető folyosó közvetlenül az említett rómaikori falrész mellett, azzal párhuzamosan haladt s így lehetséges volt, ennek az önmagában szerény, de nagyobb összefüggésbe állítva jelentős falmaradványnak konzerválása. A jelenlegi állapotot a 2. képünkön közölt tusrajz mutatja be. B helyiségben megfigyelt rétegek kiértékelése a következő adalékokat nyújtja. Helyiségünk terrazzopadlójával és légfűtéses berendezésével együtt a tábor eredeti, Diocletianuskori építményei közé tartozik. A IV. század folyamán, egészen I. Valentinianusig, semmiféle javításnak, vagy újjáépítésnek nem figyelhettük meg nyomát. I. Valentinianus idejében viszont megújították a falak belső vakolatát, kijavították a tetőzetet. A római uralom utáni életnek nem maradt régészeti nyoma. Az észlelt dunai kavicsos réteg jelenléte mindenesetre amellett tanúskodik, hogy a rómánkori bazilikát közvetlenül megelőző időben a helyiség teljesen elhagyatott volt. A bazilika építésekor a helyiséget feltöltötték s az előbbit erre a törmelékre alapozták, a rómaikori szint fölött vagy 1 m magasságban. 359