Budapest Régiségei 15. (1950)
ÉRTESÍTŐ - Baranyainé Bónis Éva: Jelentés a Fővárosi Régészeti Intézet 1946-47. évi gellérthegyi ásatásairól 333-355
elrejtésekor indult meg az a viharos korszak, mely a betörő barbárok és felvonuló rómaiak ütközőpontjaivá tette vidékünket. Az id. sz. u. 6—9-ig tartó nagy pannon-dalmata lázadásban minden valószínűség szerint résztvevő eraviszkusok hegyi telepükön éppen a Duna mentén haladó út és a tabáni átkelőhely fölött helyezkedtek el. A lázadásban keserves tapasztalatokat szerzett római hadvezetés nem tűrhette ilyen fontos helyen a megbízhatatlan elemek megerősített telepét s bizonyosan hegyi fészkük elhagyására kényszerítette a keltákat. Ez az állítás a Gellérthegy már átkutatott délkeleti terraszaira vonatkozik. A további kutatás feladata, hogy a hegy nyugati, lankásodó részén felderítse a kelta telep sorsát. Itt kerültek elő az id. sz. u. I. században készült sírkövek, melyek a romanizált kelták hagyatékából valók. Eddig azonban a sírkövekhez tartozó sírt nem találtak s nem tudjuk, hogy hol is lehetett az a temető, melynek köveit a Gellérthegy villanegyedében fellelték. Ezen a környéken találták azt az oltárkövet, 39 melynek alapján a kutatás az eraviszkus oppidum fennállását az id. sz. u. III. századig levezette. 40 Csemegi József szerint lelhelye a Rezedautca 14. sz. alatt volt. 41 Nagy Tibor ásatása megállapította (lásd 5. jegyzet), hogy ezen a helyen nem volt romanizált városcentrum, hanem itt is szegényes kelta házikók maradványai rejtőztek. Ugyanő ismerte fel az aquincumi vallási életről írt összefoglalásában 42 az oltár Iuppiter T. megnevezésében egy Iuppiterrel azonosított kelta főistenség kultuszát. Az oltárkő (helye lehet másodlagos is) amellett bizonyít, hogy-a telep elhagyása után a vallási hagyományok olyan erősen fűzték a helyi lakosságot ősi telepéhez, hogy azt megtartotta vallási helyének. S mint Nagy Tibor mutat rá, valószínűleg a Gellérthegyen, az ősi bennszülött anyaisten kultúszhelyén talált otthonra később Magna Mater Kybele tisztelete is. Az elhagyott Mont Beuvray (Bibacte) példája is erre a megoldásra vezet. Ezen a hegyen sokáig megmaradt a kelta istenek tisztelete, sőt vallásos jellege az egész történelem folyamán sem tűnt el. 43 A fenti oltárkövet a »civitas eraviscorum« üdvéért állította Titianus augur, a civitason nem várost, hanem törzsi kerületet kell érteni. 44 A királyi vár kertjében talált 45 és id. sz. u. 124 és 194 közt szintén a »civitas eraviscorum« üdvéért állított oltárkő (lásd e kötet 320. lapján) sem vonatkoztatható éppen a Gellérthegyre. Az a nagymérvű kulturális fellendülés és sokszínű fejlődés, mely a romanizált kelta lakosság életében az I. század folyamán végbement, nem rögzíthető a Gellérthegyhez, mint centrumhoz, kifejlődését fővárosunk területének más pontjain kell megtalálnunk. A tabáni kelta teleprész helyzete más volt, mint a hegyen levőé. A sík területen jobban ellenőrizhető régi lakosságot ideig-óráig még meghagyhatták eredeti lakóhelyén, mint azt a tabáni ásatások egyik gödrének korarómai leletanyaga bizonyítja. 46 Azonban ez a lelet is csak szegényes jelenség a romanizációnak ahhoz a fokához képest, melyet Nagy Tibor legújabb albertfalvai ásatásai mutatnak be. 47 Az itt megtalált kelta alapréteg kerámiája mellett Itáliából és a délnyugat Pannoniából áramló római fazekastermékek igen nagy mennyiségben kerülnek felszínre. Ez az ásatás ad majd teljes 39 CII, 10. 418. 40 Budapest Története I. 160. 1. « Arch. Ért. 1939. 114. 1. *2 Budapest Története I. 407. sk. 1. és 426. sk. 1. 43 Dragendorff, Biabracte. Archeologischer Anzeiger 1910. III/IV. 452. sk. 1. 44 Budapest Története I. 158. 1. 45 Bemutatja Szilágyi János, ezen kötet 320. lapján. 46 Nagy I,.. A középkori Kelenföld (Tabán) rómaikori hagyatéka. Bud. Rég. XIV. 447. sk. 1. 47 T,egújabb kutatásait ismertette a »Corona Areheologica« körben tartott, 1949. évi február 18-iki előadásán. 350 19. kép. Durva, bütykös edény töredéke a 2. sz. veremből.
