Budapest Régiségei 15. (1950)

ÉRTESÍTŐ - Szilágyi János: Jelentés a Fővárosi Ókortörténeti (Aquincumi) Múzeum kutatásairól és szerzeményeiről az 1945-1948. évek folyamán 303-331

11. kép. Felül a prés mészkőalapja a rommezőből, lent metszetrajz róla és kísérlet a prés helyreállítására. (Schauschek János rajza). Rekonstrukciós képét főleg afrikai példák

33 alapján adjuk. Présünket nyilván elsősorban must'előállításához

311 használták, de a szőlőt előbb külön megtaposták, mielőtt a préselő

35 kosárba tették. Ipartelepünk másik műhelye (59 sz.) három

36 edény- és mészégető kemencét rejtett magában. Csak a tuzrostély alatti tüzelőtér maradt fenn (a földben), de a kiásáskor még 33 Az afrikai típust Saladin rekonstruálta : Durm, Die Baukunst der Römer II/2. k., 508. old., 568. kép. Ld. még p. o.: Cagnat, lexique des Antiquités Romaines, 287. old. es 333. kép. Szerkezetéhez és típusaihoz': P. W.-R. E., Torcular c, 1727. — 48. hasáb (Hörle). 34 Egy 4 főnyi személyzetes présüzemegység (torcularium) legnagyobb teljesítményként naponta 100 hl mustot, vagy 600 1. olajat termelt (Plin. nat. hist. 15, 23; 18,37 nyomán : Hörle, id. m. 1748. has.). Ha az adat nem téves, akkor jellemző a rabszolgák kizsákmányoltságára és embertelen hajszájukra. 35 Ä ?—

9 m bosszú fatörzs (vagy farúd) nyugalmi állapotban vízszintesen állt a vájatos kőalapzat (prelum)-ba állított préselőkosár (fiscinae) felett. A rúd lenyomása (egykarú emelőként) közvetlen kézi erővel, vagy a végére rárakott súly nehézségével, de legnagyobb valószínűséggel esigaszerkezeten át ható rabszolgamunka árán történt, amint ezt Schauschek János, múzeumunk mérnöke, kifejtette. 3« Az ásatás folytatása még további kemencék nyomait tárhatja fel. A hengeralakú tűzterek átmérője 155—62. mélysége 61 cm. 313