Budapest Régiségei 15. (1950)

Pataki Vidor: A budai vár középkori helyrajza 239-299

Az aquincumi múzeum

1 (Budapest főváros ókortörténeti múzeuma) az 1945/48 években elsősorban a múzeumépület körüli rommezőben folytatta a még ki nem kutatott területdarabok feltárását. Ezenkívül csak (a szomszédos Pók-utca elején) a polgárváros északi falának egy szakaszát, majd a Belső Bécsi-úton, a Bohn-téglagyár területén egy kőkoporsócsoportot volt módunkban újra felszínre hoznunk. I. ÁSATÁS AZ ŐSLAKÓK TELEPÉHEZ TARTOZÓ (?) TEMETŐBEN A Bonn (Victoria-)téglagyár területén már régebben

2 is számos római- és középkori emléket találtak. Feltételezték, hogy római út vonult át a gyár telkén, amelyet kőkoporsók, kőlap- és téglasírok, egyszerű földbetemetések halmocskái és négyszögalaprajzú, kőkerítéses sírkertek szegélyeztek. (1. kép). 1948 június 16-án a téglagyár (Bécsi-út 166 szám) a Farkastorki-út melletti kerítése

3 mentén (a »présház« közelében) vízcsőfektetés végett árkot húzatott. Ennek ásása kapcsán került napfényre az első kőkoporsó sarka. A gyár vállalatvezetője szíveskedett értesíteni a múzeumot. Az így nyert nyomot követtük és feltárhattunk négy szarkofágot, amelyek közül kettő sértetlen, feltöretlen volt. (2. kép). Tudvalevőleg a legritkább, hogy ép kőkoporsót talál a régész ásója. Mindegyik kőkoporsón üres maradt a feliratnak szánt mező. Lelet is kevés mutatkozott, de ez a negatívum, hiányosság is jellemző az itteni ókori települők gazdásági helyzetére, nem »rómaias« műveltségére (nemzetiségére?) és nyomorára. Az elsőnek előkerült szarkofág (a legmagasabban!) hossza 195, szélessége 84, magassága 72 cm (belvilág a ládarészben). A kőoldalfal vastagsága 10—13—15 cm között váltakozik. A fedőlap 240 cm hosszú volt. Két sorban öt csontváz^

1 került napfényre a föld eltávolítása során. A felső és az alsó csontvázsorok két külön temetkezési periódus : az alsó sor ókori fekete humuszban, a felső pedig agyagrétegben került napfényre. Mellékletet csak az alsó sor női csontváza mellett találtunk : egy vas karperec darabjait a karján és aranyláncocskát a derekánál (nyaklánc gyöngyszemekből) és elkaparva (a kifosztás alkalmával?) a csontváztól két kis arany fülbevalót (3. kép). A csontvázak közül négyet hanyattfektettek, csak a gyermeket temették el felhúzott lábbal. Iyábuk K-en, fejük Ny-on feküdt. Hasonlóan helyezték be a tetemeket abba a két szarkofágba is, amelyeket épségben, feltöretlenül szabadítottunk ki másfél évezred por- és iszapi Az áramátalakítótelep mellett, a I^őtér-ud varán végzendő ásatás vezetésére Nagy Tibor kar társamat kértem fel, aki ott, a déli városkapunál, egy vendégfogadó (»hospitium« vagy »deversorium«) maradványait kutatta ki. 2 legutóbb Foerk Ernő zavaros cikke (»Újabb leletek a Viktória telkén«, Budapest Régiségei X. k., 1923, 74—80. old., térképpel, amelyről a tájolás is lemaradt) szólt hozzá ezekhez, majd sajnálatosan szűkszavúan (: Budapest története 1/2. k., 1942, 468. old.) Nagy I,ajos. A Foerk-féle térkép hiányosságait Schauschek János pótolja. 3 Kőkoporsócsoport-leletünk Ny-i széle, amint Schauschek János megállapította, 8 m-re fekszik K-re a regebben kikutatott temetőrész szélétől. (Jobb alsó sarok: l.kép)" *a Felül 149 cm hosszú férfi és 141 cm hosszú női, alul 130 cm hosszú férfi, 120 cm hosszú női és egy 70 cm-es gvermek váza.