Budapest Régiségei 15. (1950)

Pataki Vidor: A budai vár középkori helyrajza 239-299

A középkori Szt. György-térről délre, a királyi vár felé vivő két utcán tehát az országos főtisztviselők és egyháziak palotáin kívül túlnyomó többségben magyar és iparoslakosság lakik : nyerges, kardcsiszár, puskaműves, szabó, de beépítetlen kert is akad még itt 1471-ben is. Buda város középkori helyrajzának ismertetését befejezve, összefoglalásul megállapíthatjuk, hogy a mai Budai várkerület utcarendszere — hosszirányú utcáiban — középkori elrendezést őriz, bár az utcaelnevezésekben középkori hagyomány egyáltalában nem érvényesül, sőt, ahol középkori utca-elnevezést újítottak fel, ott tévesen keresztelték el az utcákat. A középkori utcaelnevezés pedig annyira az utcarész jellegéhez igazodott, hogy egy hosszú utcának több neve is volt forgalomban, s ez az utcarész-név csak addig tartott, ameddig a névadó-jelleg, tehát nem keresztutcától keresztutcáig. A keresztirányú utcák pedig — a középkorban — inkább csak közök, s nevük : (Vilving-, Kis-, Szűk-, Tej-utca) sem annyira jellegzetes, alig is nyilt ide egyetlen háznak a főbejárata, viszont a keresztirányú átjárók és zsákutcák száma jóval nagyobb a középkorban, mint ma, de ezeket helymeghatározásra nem használhatták, így forrásainkban sem fordulnak elő. Bizonytalanságban csak a Német-mészárosok-s SL Rózsák-utcája maradt (mindkettőt csak egyetlen egyszer említik forrásaink), ellenben a hosszirányú főútvonalakat nemcsak tisztázni lehetett, de azonosságukat mai utcákkal bizonyítani is. így a mindezideig kérdéses, bár sokat vitatott Mindszent-, Szt. György-, Kalmár-, Nyírő-, Posztómető-, Német-utca helye és azonossága lett bizonyíthatóvá, a Nagy-, Olasz-, Szt. Pál- Ötvös- és Szt. Miklós-Utca. egymáshoz való viszonyát, s a mai utcáknak megfelelő voltát is bizonyítani tudtuk ; a Szt. György- és Szombat-piac helyét és terjedelmét is megadták okleveles forrásaink, a középkori Fűszeresekutcája és a heti piac elhelyezése is kivilágosodott, ezenkívül pedig jó néhány középkori híres ház mai telekszámmal való azonosságát tudtuk megállapítani, még többet pedig a mai helyrajzi számmal legalább valószínű kapcsolatba hozni. 278