Budapest Régiségei 15. (1950)

Pataki Vidor: A budai vár középkori helyrajza 239-299

Megkíséreljük az okleveles adatok és elbeszélő források alapján a középkori budavári utcák rekonstruálását, annak a tudatában, hogy az egész hypothesis és kombinációs lehetőség, de nem valóság, és a legjobb esetben is csak a valószínűség határát érheti el, nem pedig a tényszerűség biztonságát.*) Abban a meggyőződésben azonban, hogy a valóság hiányában logikus feltevésekkel is meg lehet közelíteni az igazságot, a mai Dísz-térről indulunk ki, ennek középkori elődjére a Szt. György-térre lévén a legtöbb középkori adat, s lévén ennek azonosítása a mai Dísz-térrel a legbiztosabb. Onnan pedig északra haladunk, amerre a középkori Szt. György-utca haladt, végesvégig a mai Bécsi-kapuig s onnan visszafelé, a mai Uri-utcán a Dísztérig. Végül pedig a mai Dísz-térről délre, a királyi vár felé induló két utca középkori adatait fogjuk vizsgálni. Hisszük, hogy ha a feltevésekbe és kombinációkba fektetett erő és idő nem is arányos az eredménnyel, eddigi homályos ismereteinknél mégis világosabbá tudjuk tenni fővárosunkról való helyrajzi ismereteinket.

1 * * 5. A középkori Szt. György-tér és -utca. A mai Dísz-tér kb. negyedével kisebb terület, mint a török időkben s valószínűleg csak félakkora, mint a középkorban volt. A hozzá, a várba felvezető közlekedés is megváltozott : a mai Hunyadi János-út szerpentinje helyett a mai Szalag-utca irányából vitt erős emelkedéssel a Szt. Jánoskapun keresztül az út a Szt. Péter-külvárosból a középkori Szt. Györgytérre. Ma a Dísz-tér 1—2. számú (Hr. sz. 6512) nyomul be legjobban a középkori térbe, félig rá az egykori Szt. György-templom helyére. Mindezeket a megállapításokat részbén a török-idők után felvett telektérképek s ama feltétel alapján tehetjük, hogy a török hódoltság lényegében nem változtatott a késő-középkori elrendezésen ; sőt jogunk van feltenni, hogy *) E tanulmány még az új várbeli régészeti munkálatok megindulása előtt készült. Az új feltárások az írásos emlékek és metszetek alapján kikövetkeztetett eredményeket sok esetben megcáfolták, azonban a tanulmány igen érdekes és a háború folytán részben megsemmisült okleveles anyagon épül, közlése a kutatás számára mindenképen nyereséget jelent. Szerk. 241 Budapest Régiségei XV — 16