Budapest Régiségei 15. (1950)
Gerevich László: Gótikus házak Budán 121-238
Ez az aránylag kisméretű, 131/2 X 10 m alapterületű négy szegletes épület lehetett az eredeti ház, melynek bal udvari szárnyát még a későközépkor végén építették ki, amit a középkori szerkezetű, de bekötés nélkül csatlakozó szárnyépület falai látszanak igazolni. Még több épületnél nyerjük ugyanazt a benyomást, hogy a négyszögű (sokszor négyzethez közeledő) alaprajzot mutató főépület mellékszárnya későbbi, de még gótikus toldás. A két erkélyes ház a köztük helyet foglaló ház finom lóhereívsoros párkányával olyan összeillő csoportot alkot, melyből a középkori építész tudatos utcakép tervezésére lehet következtetni. Az oldalkapuk és a tengelyben elhelyezett kapualjak között számos átmeneti megoldásra van példánk. Ilyenek a Szentháromság-utca 5. és 7. számú házak alaprajza (5. kép. 2.). Az előbbi kapualja lándzsaszerű csúcsíves fülkéket (18. kép. 4.) és buggyos szamárhátú ajtót (14. kép 4.), az utóbbi félköríves fülkéket és profilált ajtókeretet (14. kép. 2.), őrzött meg. Különös ezen az utóbbi ajtón, hogy a profilok (lemez, hengertag és negyedkörívű vájat) nem fordulnak át az ajtó homlokzatára és a kő élszedés nélkül fut végig. A 7. számú ház udvari szárnyát egy helyszínen maradt eredeti ablak kőkerete alapján képzelhetjük el. Kitérő alaprajzú elrendezésre is akad bőven példa. Ilyen a »Vörös sün«-ről elnevezett háromfrontú ház, melynek jelentős része még gótikus maradvány. Az épület donga- és keresztboltozatos helyiségeket, szamárhátú ajtókat rejt. A két utcára néző, középudvarral és szárnnyal összekötött Tárnok-utca 14. sz. mindkét része majdnem quadratikus tömbből áll(l. kép 3.). A Hajadon-utca felé néző mellékhomlokzat elszedéses ablakkereteket és kapu maradványait mutatja. Es hogy ez elég gyakori típus lehetett, azt okleveli adatok igazolják. 1346-ban 48 ezüst márkáért eladott hévízi palota két utca között, az utcavonalban állott. 105 Tárnokutcai homlokzatán a lehullott vakolat alól kőkonzolokon nyugvó téglaívek bukkantak elő (1. kép 1—2.), melyek az előreugró első emeletet tartották. Az íveket és a homlokzat jelentős részét borító legalsó vakolatrétegen lilás és fehér sakktáblaszerű festés és azt keretelő díszítő friz nyomai fedezhetők fel. Az elmosódó és pusztulásra ítélt festésnyomok jelentősége abban áll, hogy egyetlen emléke a homlokzatot borító dekoratív reneszánsz falfestésnek. Ez a homlokzat mutatja be korszakunk utolsó vészterhes idejének, a XVI. század második negyedének lakóházépítészetét. 196
