Budapest Régiségei 15. (1950)

Gerevich László: Gótikus házak Budán 121-238

ajtó. A déli szárnyban volt két ablakkeret, melyek egyenesen záródnak lemeztagból és negyedkörből kialakított profiljaik késői jelleget mutatnak. Egészen hasonló tagolású az Országház-u. 9. sz. ház emeletén látható ablakkeret profiljához. Ez a szárny tehát valószínűleg az eredeti épületnél későbben épült ki. A csúcsíves ajtót elzáró szegmentíves ülőfülkének még az ülőlapja is megvan, tehát kétségtelenül az ajtó befalazása, illetve használaton kívül helyezése után készülhetett. A csúcsíves ajtó kőkötése megfelel a hozzá csatlakozó falnak, amely a dongaboltozat nagy kereszt ívét is tartja és az épület egyik főfala. Ez a hevedeir későbbi beillesztés. A hatkaréjos ülőfülkék osztópillérei, a karéjos záródás, igen szemcsés és homokos mészkőnél sokkal keményebb mészkőből és lehet, hogy utólag készültek. Ezt erősíti meg, hogy a szegmentívnek és a karéj os fülkének közös osztópillére van. Mindent összefoglalva megkülönböztethetjük a déli csúcsíves ajtó építési korát a hozzá csatlakozó falakkal, az ülőfülkék osztótagjainak építési korát a szegmentíves fülkékkel, a félrozetta kiképzésű fülkebaldachinokét, mely utóbbi lehet, hogy egybeesett az előbbiekkel, végül a szamárhátú ajtó építését. Ugyanilyen komplikált átépítéseket mutat az északfelé kapcsolódó helyiség is, ahol egy nagy csúcsíves ajtót későbbi ajtók miatt rontottak el. Az utcára néző fal a gótikus korban és azután végzett átépítések nyomait viseli. A most használatban lévő nagy barokk kivágás, a három téglaívet összefogó nagyobb ívet pusztította el, mely a késő barokk és a gótika korszakai között épülhetett. A Táncsics Mihály-utca 24. sz. ház igen sok átépítésen ment keresztül és így összefüggő, egykorú, értelmes alaprajzot kiadó részét nem sikerült tisztázni. Különösen lehangoló ez, ennél a háznál, melyet a hagyomány és a rajta ábrázolt török fej alapján török háznak tarthatnánk. A homlokzat igen kis részében jelentkező ív kiegészítve olyan építészeti formát mutat, mely a szokásos gótikus formáktól idegen és így egy kis képzelőerővel a török építészet maradványának tartható. Az épület legértékesebb lelete egy freskó az első emelet szélső helyiségének dongaboltozata alatt került napfényre (39. kép). Az eddigi tapasztalataink alapján feltehető, hogy az első emeleten elhelyezkedő ú. n. »palatium depictum« festett ebédlőterem vagy dísz178