Budapest Régiségei 15. (1950)

Banner János: Adalékok Budapest újabb-kőkorához 7-25

még nem közölt stratigráfia támogatná, ami úgylátszik Bodrogzsadányban

30 rendelkezésünkre is fog állani. Ez kizárna minden kétséget éppenúgy, mint az újabb antropológiai

31 eredmények, amelyek a két kultúra Tompa által hirdetett egymásutánját támogatni látszanak. Ennek eldöntése azonban még több jó megfigyelést igényel. De nemcsak a kökénydombi stratigráfia támogatja edényünknek késő tiszai származását, hanem a másik edény (2. kép 4.J is. Bz az edény kettős csonkakúpalakú forma, erősen kiugró, de lekerekített éllel, lapított fenékkel. Ez a forma a Tiszai-kultúra készletében ismeretlen. A maga háborítatlan valóságában csak nemrég bontakozott ki előttünk az általunk Bánáti-kultúrának

32 nevezett déli eredetű kultúra, amely az ószentiváni VIII. lelőhelyen megjelenve, gazdag anyagot szolgáltatott azoknak a daraboknak felismeréséhez, amelyek eddig itt-ott erősen zavarták Tiszai-kultúrába tartozó telepeink kultúrképét. Délmagyarországi telepeinken egyes jelenségekkel mindenütt megvannak, de különösen zavaróan hatottak a Móra Ferenc által feltárt csókái telepen. Az ószentiváni VIII. lelőhely és a csaknem zavartalan kökény dombi és Kopáncs—Kiss-tanyai telep anyagának útmutatása lehetővé tette a csókái

33 telep gazdag anyagának szétválasztását s a vincai telep legrégibb kultúráiban szereplő elemek megkülönböztetését is. Ez a telep ismertette meg velünk ezeket a kettőskúpos edényeket kisebb és nagyobb formában

34 s ez teszi itt is lehetővé annak megállapítását, hogy a Tiszai-kultúrával együtt a Bánáti-kultúra anyaga is megjelent a főváros területén és hátrahagyta emlékét a nagytétényi sírban. Minthogy Csókán ez az egyidejűség szintén megállapítható volt, nem kelthet meglepetést, hogy a Tiszai-kultúrával együtt itt is megvan. A nagytétényi sír tehát, amely földrajzi helyzete folytán is a Zselizikultúrába tartozik, azt bizonyítaná, hogy a Zselizi-, Bükki II., Tiszaiés Bánáti-kultúra emberei.legalábbis kereskedelmi érintkezésben állottak egymással, tehát egyidejűleg tartották megszállva a Kárpátmedence egymással érintkező területeit. Ez a megállapítás azonban csak az első látszatra igaz. A Történeti Múzeum Régészeti Osztályának rendezési munkálatai során előkerült anyag tüzetes vizsgálata más lehetőséget is megenged. 15