Budapest Régiségei 15. (1950)

Gerevich László: Gótikus házak Budán 121-238

I. A művészettörténeti kutatás csak az újabb időkben irányult a városfejlődésre. 1889-ben Gamillo Sitte,

1 bécsi építész indította meg a művek egyre sűrűsödő sorát, melyekben a városépítés, a legmonumentálisabb művészet körvonalai bontakoznak ki. A magyar szakirodalomban a városi monográfiák és településtörténetek mellett a művészeti vonatkozások felismerése majdnem teljesen hiányzik és ha történetesen jelentkezik is, a topográfia útvesztőjébe téved. Ez a hiány a várostudomány egyéb szakmáinak eredményeit meggyöngíti, sőt a közös területen az adatok egyre bizonytalanabbá válnak. Nagyon szellemesen, de módszertanilag helytelenül igyekeztek kimutatni az alföldi városok alaprajzában a nomád életforma emlékeit.

2 Lehetetlenné válik azonban a típusok elkülönítése, a városképanalízis, megtörik a szintézis tisztánlátása, mihelyt történeti képződményű középkori városokat tesznek vizsgálat tárgyává. Újabb városok esetében a XVIII. századi, ritkábban a XVII. századi térképek, feljegyzések, néha maguk az emlékek szolgálnak a kutatás biztos alapjául. A középkori helyzet tisztázásához nagyon sok városnál, morfológiai szempontból csak közvetve megfelelő, történeti adatok használhatók fel. Ennek a hézagnak kitöltéséhez legalkalmasabbak a művészettörténeti módszerek, melyek a topográfián, az emlékek és írott adatok egyeztetésén, az építészeti emlékek analízisén, típusainak rendszerezésén, a város formai és képi megjelenésének vizsgálatán alapszanak. Ha egyszer ilyen kutatások megindulnak, tartalmat adhatnak annak a keretnek, melyet történészeink és külföldi kutatók vázoltak fel, jóllehet megállapításaik homályossá válnak ott, ahol tárgyi és építészeti emlékekre kellene támaszkodniuk. A. várostörténet előbb felvázolt helyzeténél még sivár abb kép fogad a városfejlődés egyik fő problémája, az emberi lakás, lakóház, városi 123