Budapest Régiségei 14. (1945)
Gerevich László: Középkori budai kelyhek 333-378
JEGYZETEK A KÖZÉPKORI BUDAI KELYHEK C. TANULMÁNYHOZ i A fogóján két zománcozott M-jel, ugyanez a forma megvan a krakói Szt. Flóriántemplom 1340. körül készült háromnyelvű Psalteriumán. Anjou címer díszíti. Jean Luis Sponsel : Das grüne Gewölbe zu Dresden. I. 79—80. 1., 3. tábla. ' Kövér Béla : Anjou-emlékek a drezdai kir. Kincstárban. A. E. 1891. Sokolowski alapján ír a kupáról. A krakói Akadémia műtörténeti kiadványai 1891. V. kötet 1. fejezet 27—35. 1. Erb stein : Das königliche grüne Gewölbe zu Dresden 1889. 124. 1., 181. sz. 2 Divald Kornél : A magyar iparművészet története. 1929. 79. 1. 3Â.É. 1874. Egyveleg. 15. 1. 4 Első publikálójaSzeremley Miklós : Magyar hajdan és jelen. Pest, 1847. — Luczenbacher János : Margitsziget. 46—47. 1. Bock : Das ungarische National-Museum in Pest. Mitteilungen der k. k. CentralCommission zu Erforschung und Erhaltung der Baudenkmale XII. Thg. 99—100.1. Forster Gyula szerkesztésében III. Béla király emlékezete. Bp. 1900. Czobor Béla cikke. 221—23. 1. s A. E\ 1896. A N. Mvizeumi régiségtár gyarapodása. 375. 1. 6 Rómer Flóris : Egy középkori réztál. A;- íj. 21—27. 1. A. E. 1887. Dr. Theodor Frimmel : Középkori bronztál a N. Múzeumban. 138. 1. Zeitschrift für christliche Kunst, 1905. Anton C. Kiss : Die gravierten Metallschüsseln des XII. und XIII. Jahrhunderts. 234. 1. 7 B. Prónay Aurél : A. % 1889. 91—93. 1. a Horváth Henrik : Zsigmond király és kora. Bp. 1937. Fógel József : II. Ulászló udvartartása. Bp. 1913. 98—99. 1. Ötvösnevekről Ulászló korában. 3 Michnay Endre és Lichnev Pál : Buda városának törvénykönyve. Pozsony, 1845. Davovi Relkovic Neda : Budaváros Jogkönyve. Bp. 1905. A jogkönyv eredetéről 22—23. 1. io O. St. 76. 1. »Von den goltsmiden.« »Der goltsmid zechmaister, dy der stat gesworen haben, als oben geschriben ist, dy sullen alle wochen ain mal zum minsten, oder zwir, wan sy das guet dungket, aller goltsmid arbait redlich und getreulich peschawen, das ein yeder rechtigklich arbait, als des hantwerch recht ist.« ii Rómer Flóris : A hazai ötvös-céhnek szabályai. Századok. 1877. 795—98. 1. i2 Brassó városának régi számadáskönyvei I. 1503—1526. is A. É. 1873. VII. 281. 1. i4 Ipolyi Arnold: Besztercebánya városa műveltségtörténeti vázlata. Századok, 1874. 627. 1. is Ipolyi : id. m. 627. 1. i6 Ipolyi .'id. m. 646. 1. i7 Ipolyi : id. m. î&Dr. Jirecek Konstantin : Budai ötvös hagyatéka 1505-ben. A. É. 1897. 454—456. 1. »39., 22., Jan. 1506. Conservatoris bonorum quondam Jacobi filii naturalis olim Nicolai Pasqualis Eenaich, defuncti anno transacto in Buda regni Hungarie, ubi domicilium habebat exercens artem aurificum.« i9 Ipolyi : id. m. 627. 1. 20 Mihalik József : Háromszáz év a pozsonyi ötvösség történetéből. Múzeumi és Könyvtári Értesítő. 1911. 104. .1. 2i Mihalik : id. m. 104. 1. 22 Kemény Lajos : Adatok az ötvösség és pénzverés történetéhez. A. E. 1903. 74. 1. 23 III. Béla emlékezete. 313. 1. 24 A magyar kehely ti pus sajátosságait, lengyelországi és Keletnémetországban uralkodó, hasonló formát elismeri Joseph Braun. S. J. : Das christliche Altargerät. München, 1932. 102., 110., 119. 1. 365