Budapest Régiségei 14. (1945)

Szilágyi János: Az aquincumi helytartói palota : az 1941. évi ásatások az óbudai Hajógyárszigeten 29-153

széldíszítésének a módja irányadó, mert ebben a mozaikkészítő önállóan járt el, míg a főmező mintázását vagy alakjait mintaképek után készítette. A svejci mozaikok kutatója szerint figyelembe kell venni a színezést, a szerkesztést és esetleg az alakmegválasztást is. A mozaikok körében általános történeti és fejlődési felosztást is megkíséreltek felállítani. így Gauckler az alexandriai vagy augustusi (a Kr. u. I. század végéig tartott volna), a római vagy antoninusi (Kr. u. II—

III. század) és az ókeresztény vagy constantinusi korszakot különböztette meg.

71 Azonban ezt a szétválasztást maga sem tartotta abszolút érvényűnek. Meggyőzőbb időrendi szétválasztást végzett Krüger a németországi rómaikori mozaikok között.

72 A koracsászárkori (kb. Kr. u. 100, Hadrianus uralkodásáig) mozaikok jellegzetességei e szerint : uralkodó a világosszínű alap, egyszerű mértani idomokból képeznek nyugodt mintákat és a mezőt egyszerű formákra osztják fel ; emblémák még csaknem egészen hiányoznak és amikor (Kr. u. 100 körül) ezek divatba jönnek, kezdetben csak a középképre szorítkoznak ; beosztási vonalként nem a későkorra jellemző szalagfonadékot (voltakép ferdén lefektetett és összekapcsolt S-ek végtelen sora) alkalmaznak, hanem egyszerű vagy kettős fekete vonalakat ; az említett szalagfonadék ugyan kivételesen már pompeji mozaikon is előfordult, de csak mint bekeretezes. A németországi rómaikori mozaikok II. korszakában (Kr. u. II. század derekán) — Krüger szerint — a mezők ferde beosztása a mintázásnak erősebb mozgalmasságot és nyugtalanságot kölcsönöz, alakos képek gyakrabban szerepelnek és a szalagfonadék is gyakoribb.

73 A IV. fejlődési korszakban (Kr. u. 200—250) a szalagfonadék (Flechtband) már az egész mezőt uralkodóan felosztó, önálló értékű díszítmény, tehát már nem puszta keretezés ; a mező most már nem díszítmény és alakos kép váltakozása, hanem ekkor már egyszerűen alakos képekre oszlik, a mértani díszítmények pedig a mozaikmező szélére szorulnak vissza. Az V. korszak (Kr. u. III. század vége és az egész IV. század) nem szerves továbbfejlődése az előző időknek. A constantinusi renaissance a legjobb régi mintákig tekint vissza, a szalagfonadék uralmának ekkor végeszakadt és újra megjelennek az egyszerű feketevonalas elválasztások és a mértani idomok,. de pl. a nyolcszögek és a rombuszok egyenlőtlen oldalúak.

74 Nálunk, Pannoniában Nagy Lajos általában hasonlóan 92