Budapest Régiségei 14. (1945)

ÉRTESÍTŐ - Gárdonyi Albert: Óbuda és környéke a középkorban 573-589

Az Óbuda mellett virágzó magyar falvak Buda eleste után sokáig fennállottak s folytatták középkori életüket annak ellenére, hogy jobbágy terheik a török hódoltság alatt jelentősen megnövekedtek. Bizonysága ennek az 1592. július 1-én készült összeírás (Neoregistr. processus nr. 471. pag. 418—21.), amelyben a falvak úrbéri szolgáltatásai vannak megjelölve. Eszerint Zsámbék fizetett Szt. Györgykor 10 forintot, Szt. Mihálykor 10 forintot és adott egy 7 frt értékű török szőnyeget ; Tök fizetett Szt. Györgykor 12 frt 50 krt, Szt Mihálykor 12 frt 50 kit s adott egy 8—9 frt értékű török szőnyeget ; Vácrév a szentendrei szigeten fizetett Szt. Györgykor 3 frtot ; Torda a szentendrei szigeten fizetett Szt. Györgykor 3 frtot ; Budakeszi fizetett Szt. G}^örgykor 14 frtot, Szt. Mihálykor 14 frtot és adott egy 9—10 frt értékű török szőnyeget ; Budaörs fizetett Szt. Györgykor 16 frtot, Szt. Mihálykor 16 frtot s adott egy 10—12 frt értékű török szőnyeget ; Óbuda fizetett évenként 25 frtot és adott egy 8—9 frt értékű szőnyeget ; Békásmegyer fizetett Szt. Györgykor 5 frtot ; Szentendre fizetett Szt. Györgykor 10 frtot és adott egy 5 frt értékű török szőnyeget ; Bogdán fizetett Szt. Györgykor 8 frt 50 krt és adott egy 5 frt értékű török szőnyeget ; Monostor a szentendrei szigeten fizetett Szt. Györgykor 3 frtot ; Pócsmegyer a szentendrei szigeten fizetett Szt. Györgykor 12 frtot és egy 6 frt értékű szőnyeget ; Tótfalu a szentendrei szigeten fizetett Szt. Györgykor 8 frtot. Ezek a falvak a komáromi uradalom tartozékait képezték annak ellenére, hogy török hódoltság alatt állottak s tartozásaikat csupán keresztényi kötelességből (aus eigener cristlicher Bewegnuss) fizették. Ezzel szemben kemény robottal voltak török részről megterhelve (miessen harte unsägliche Robotchen verrichten), amivel a tatai töröknek tartoztak. Elhagyott, illetőleg elpusztult falvakként sorolta fel a nevezett összeírás a következőket : Füzitő Almás mellett, Perbál Tök mellett, Csík Buda és Zsámbék között s végül Bolgárfalu a szentendrei szigeten. Óbuda környékének virágzó községi élete akkor indult pusztulásnak, mikor 1595-ben Esztergom felszabadult a török hódoltság alól s ez a terület végvidékké lett. Esztergom kapitánya, Pálffy Miklós Budát is fel akarta szabadítani a török hódoltság alól s a felszabadító hadművelet előkészítésére környékét tervszerűen elnéptelenítette. Ennek a műveletnek az első eredménye volt Óbuda és Pócsmegyer kiürítése, ami 1596. január 22-én történt. Ezt követte Budaörs és Budakeszi kiürítése, amit 1596. április 6-án hajtott végre. 1598. július 10-én a Buda alatti falvak népességét költöztette el, 1598. november 3-án pedig a Buda körüli falvakat üríttette ki. (Gárdonyi: Buda és Pest keresztény lakossága a török hódoltság alatt. Tanulmányok Budapest múltjából V. k. 13. skk.). Ez az elnéptelenítő művelet nem eshetett meg pusztulás nélkül, katonai szempontból azonban nagyértékű volt, mert megnehezítette a budai vár élelmezését. A kitűzött célt nein sikerült megvalósítani, az 1598. évi budai ostrom eredménytelenül végződött, az elnéptelenített falvak azonban nem mind éledtek fel újra. Bizonysága ennek az 1609. évi összeírás, amely a magyar koronához tartozott falvak akkori állapotát tünteti fel. Eszerint Váradot »az Totthfaluban lakozó polgárságh« használta, valamint a szentendrei szigeten fekvő Szentpéter területét is. A szentendrei szigeten fekvő Bogdánrév pusztafaluhelyként van feltüntetve, amelynek területét az »orozffalui nemesek« használták. Tah pusztafaluhely, melynek területét a tótfalusiak használták. Szentse püsztafaluhely Szentendre és Óbuda között, melynek területét à tordaiak, tótfalusiak és váciak használták. Monostor pusztafaluhely a szentendrei szigeten, melynek területét a szentendreiek használták. Káposztásmegyer Pest mellett pusztafaluhely, melynek területét senki sem használja. Budakeszi, melyet »mostansággal zállottanak meg, vagyon rajta húsz kaszás ember«. Tök, melyet »azon zerint zállottak megh, vagyon rajta huszonötül kaszás ember«. Pomáz, Kaláz és Eörs a Duna mellett »puszták, ezeknek czyak az réteket élik az óbudayak«. Szent Tászló »annak is czyak kaszálják az 587