Budapest Régiségei 14. (1945)

ÉRTESÍTŐ - Gárdonyi Albert: Óbuda és környéke a középkorban 573-589

(ecclesia hospitalis SSpiritus) a hévizek forrásánál (in ortu seu capite aque calide) állott, amelyek soha nem tartoztak a budai alsóvároshoz. Pontosan megjelölhető a kórház és templom helye a budai káptalan 1494. szeptember 26-i oklevele alapján, amely szerint a felhévizi tó a kórház és templom alatt terült el (infra hospitalem ecclesiam SSpiritus), ez a tó pedig még ma is ott van a Császárfürdővel szemben. Ugyanazon tó felső végében volt a kórház szőlője (circa finem superiorem prescripti lacus ac infra ortumvinearum dicte hospitalis ecclesie SSpiritus), amiből arra lehet következtetni, hogy maga a tó is a kórház céljaira szolgált (MODL 26.131). Teljesen egyező ezzel Oláh Miklós leírása, ki a »xenodochium SSpiritus« helyét a következőleg határozza meg : »in quo thermae salubres erumpunt«. A hévizek és kórház közötti kapcsolat mellett tanúskodik Wernher »De admirandis Hungáriáé aquis« című munkájának azon megjegyzése, hogy a hévizek egyik részét kórházinak nevezték a közelükben álló kórház után (aliae hospitales a vicino prochodochio dictae). Mikor a keresztes lovagok helyét a felhévizi prépostok foglalták el, a Szentlélekről nevezett kórház önállósult, ami az 1494. szeptember 26-i oklevéllel (MODL 20.213) igazolható, ahol Ötvös Mátyás budai polgár van a kórház rektoraként megnevezve (Mathias Ewthwes civis civitatis Budensis rector hospitalis SSpriritus de Calidis Aquis). Óbuda nyugati határán állott Örs község, melynek földrajzi helyzetét a legvilágosabban a garamszentbenedeki apát 1363. február 22-i oklevele jelölte meg, amely oklevél szerint a nevezett község Óbuda és Solymár között terült el, de a sági konvent 1455. október 1-én kelt oklevelében (Esztergomi kápt. levtára I<ad. 40. fasc. 5. nr, 8.) is egészen azonos módon van a község földrajzi helyzete megjelölve. Örs eredetileg kizárólag a garamszentbenedeki apát birtoka volt, aki az óbudaiakkal harcban állott, mert azok az Őrshöz tartozó földeket (ad eandem villám Obudaurs pertinentes) fegyveres erővel (manibus armatis) elfoglalták s maguk között felosztották. 1363. február 22-én ismét az ellen emelt óvást a nevezett apát, hogy Óbudaörs község lakosai szőlőiket az óbudaiaknak eladták, amiből arra kell következtetni, hogy az óbudaiak elállottak az erőszakos foglalástól s vásárlás útján igyekeztek megszerezni az óbudaörsi földeket. Ennek eredménye lehetett azután, hogy Örs község lassanként elnéptelenedett s Perényi Imre nádor 1510. január 15-i oklevelében már pusztaként van megnevezve. Ezt megelőzően az óbudai tanács 1490. január 15-i oklevelében úgy emlékszik meg az őrsi szőlőhegyről, mint amelyik Óbuda területéhez tartozik (quandam vineam in promontorio dicte civitatis Wrs vocati). Ebből arra kell következtetni, hogy idők folyamán sikerült Örs területének egyik részét Óbudához csatolni, a többi rész azonban tovább is megtartotta önállóságát, mert II. Lajos király 1524. október 8-i oklevele szerint Óbuda város nyugati határa az esztergomi út mentén egészen Örsig (usque ad terram Eurs) terjedt, itt azonban északra fordult s a fordulópontnál az óbudai káptalan, Óbuda város és Örs határai érintkeznek egymással. Örsnek eredetileg több tulajdonosa volt, mert egyik részét illetően a visegrádi apát 1352-től kezdődően perben állott a garamszentbenedeki apáttal (Esztergomi kápt. levtára Lad. 40. fasc. 4. nr. 4.), minthogy pedig az óbudaiak elleni perben a garamszentbenedeki apát A^olt érdekelve, ennek birtokrészét kebelezhették be lassan az óbudaiak. Örs közvetlen szomszédja Solymár volt, melynek várát II. Ulászló király 1496. november 1-én azon indokolással szerezte meg Ráskai Balázs főkamarástól, hogy az Buda közvetlen közelében fekszik s kiválóan alkalmas az uralkodói fáradalmak kipihenésére (in vicinitate civitatis nostre Budensis tani in amoeno oportunoque loco, ut cum nos propter curas et solicitudines immensas, quibus nonnunquam fatigamur, fastidium Bude ceperit, possimus semper pro recreatione et solatio eo decedere). Maga Solymár község nem tartozott a várhoz, mert 1511. május 26-án Zempleki Tamásné ottani birtokairól rendelkezett s ezzel kapcsolatosan az Óbudához tartozó Örs szőlőhegyen fekvő birtokáról is megemlékezett. 583