Budapest Régiségei 14. (1945)

ÉRTESÍTŐ - Gárdonyi Albert: Óbuda és környéke a középkorban 573-589

tergomi érsek 1298. július 3-i oklevele szerint a lakott területen kívül (apud VBudam in ecclesia fratrum minorum) állott, amiben a pesti kolostorhoz hasonlított, amely eredetileg szintén a városon kívül, a Rákoson emelkedett. A budai káptalan 1350. július 18-i oklevelében már azt olvassuk róla,,,hogy a város területén belül (in teritorio civitatis Budensis) volt, amiből arra kell következtetni, hogy Óbuda 1350-re annyira kiépült, hogy elérte a ferencrendiek kolostorát, amint Pesten is ugyanez volt az eset. A ferencrendi kolostor helyének a megállapítását a legjobban szolgálja az 1355. augusztus 26-i oklevélben foglalt határjárás, amely szerint a királynői város határa a ferencrendiek udvarának kőfala mellett (ad murum curie íratrum minorum) érte el a város lakott területét s ebben az udvarban állott a kolostor, a városon kívül emelkedő Fejéregyházával egy vonalban. A kolostor közelében állott Szent Katalin kápolnája (circa ecclesiam SPrancisci), amelyről Petermann óbudai bíró 1390. február 10-i végrendeletében találunk említést. A rendelkezésünkre álló adatok alapján a kolostor helyét megállapítani alig lehet, a Fejéregyházával való kapcsolatból azonban arra kell következtetni, hogy a Flórián-tér közelében keresendő. Fejéregyháza helyét illetően bőséges irodalom, de kevés eredmény áll rendelkezésünkre. A Fej ér egy házának nevezett templom helyesebben kápolna a királynői város területén kívül esett, mert az utóbbi határvonala az 1355. augusztus 26-i oklevél tanusága szerint Fejéregyházát egyenesen megkerülte s délről egy nagy úton ereszkedett le a hegyekből, keleten pedig az esztergomi nagy út mentén haladt tovább. Fejéregyháza kezdettől fogva plébániatemplom volt, lakott helyen kellett tehát állania, amely lakott hely neve IV. Béla király 1269. október 3-i oklevele szerint Bana volt (parochia ecclesie BMarie de Bana). Bz a Bana nevű telepedés a XIII. század folyamán elpusztult, mert Gergely esztergomi érsek 1298. július 3-án kelt oklevele már teljesen elhagyott helyként jelölte meg (loco quasi deserto), ahol emberi hajléknak nyoma sincs (ubi nullorum sunt habitacula) s plébánosa valóságos remeteéletet él (quasi vitám heremeticam ducentis). Bana területét IV. László király 1288-ban azon indokolással adta vissza az óbudai káptalannak, hogy a káptalani területen belül fekszik s attól nincs határjelekkel elválasztva (nullo intermedio intra metas dicte ecclesie inclusam). Ennek következtében lassanként az emléke is elveszett s csupán a II. Ulászló király 1503. október 18-i oklevelében foglalt Banyaháza nevű forrásból (qui quidem fons Banyaháza vulgariter appelatur) lehet arra következtetni, hogy Fejéregyháza valósággal a hajdani Bana nevű község területén állott. Anélkül, hogy Fejéregyháza és Bana község helyét illetően további fejtegetésekbe bocsátkoznánk, utalunk a Történetírás 1937. évi 1. számában közölt tanulmányunkra, amelynekeredményeit megváltoztatni nincs okunk. Óbuda déli határa közvetlenül érintkezett Szentjakabfalvával, mely nevét Szent Jakabról elnevezett templomától vette. Tatárjárás előtti telepedés volt, mert 1247-ben már plébániatemploma van (Hazai oktár VI. k. 47.1.) s a plébánia adományozási joga a veszprémi püspököt illette meg. IV. Béla király 1269. október 3-i oklevele szerint udvari papjai a szentjakabfalvai plébániát kiváltságos plébániává akarták tenni (in exemptam nisi sunt erigere plébániám), amely nem tartozik a veszprémi püspök joghatósága alá, de az uralkodó ismét csak a veszprémi püspök joghatósága alá rendelte. Ugyanazon oklevélben azt olvassuk a Szentjakab egyházról, hogy a hévizek közelében állott (ecclesia beati Jakobi apostoli Bude existens prope calidas aquas), ez a meghatározás azonban nem szabatos, mert I. Lajos király 1355. augusztus 1 T-i oklevele egy vonalba helyezte a margitszigeti ferencrendiek kolostorával s ugyanazon oklevél szerint közvetlenül Óbuda déli határán állott, tehát elég messze esett a hévizektől. Albert osztrák herceg s a magyar főurak 1424. május 25-i oklevele szerint Szent jakabfal va királynői birtok volt, II. Ulászló király 1507. április 15-i oklevele pedig kifejezetten azt mondja róla, hogy az óbudai királynői vár tartozékát képezte (villa nostra Zenth Jakabfalva 581