Budapest Régiségei 14. (1945)
ÉRTESÍTŐ - Nagy Lajos: A budai hegyvidék újabb szórványos sírleletei 535-560
jellemző éppen a mostani új leletünk szempontjából is, hogy a kutatók megállapításai az eredet kérdésére teljesen eltérnek egymástól. 17 Feliratos keretünk díszével több megegyező darabot ismerünk, így Aquincumból is. A feliratos mező két oldalán keretes fülkében jobbról az elhunyt férfit, balról feleségét örökítették meg. Mindkét elhunyt kis postamensen áll. A férfi öltözete rövid övvel átkötött tunika, e felett lelógó köpeny (sagum). Bal kezében irattekercset tart, mely vagy a házasságlevelet, vagy az elbocsátó katonai diplomát ábrázolja s lígy bizonyítja római polgárjogát. Jobb kezében signumot tart. Bz a siguum a legismertebb formák egyikét mutatja. A zászlórúdon öt korong (phalera) felett téglalapalakú zászlócska s e felett egy kinyújtott jobbkéz. A phalerák alatt egy alsó díszítés mint lezáró szerepel s kecskefejet ábrázol. Ilyen kecskefej látható egy mainzi signifer zászlórúdján (v. ö. Domaszewski, id. m. 12. képét). A kecskefej felett félholdat kapunk, amely a római zászlók gyakori dísze. Brősen éreztették a rúd végére erősített hegyes végű vasalást, a vaspapucsot (cuspes), 18 melynek segítségével a signumot a földbe üthették és így felállíthatták. 19 A zászlórúd végén ábrázolt nyitott jobbkéz 17 F y zen keretdíszítés legfontosabb irodalmát a következőkben adjuk : Hampel összefoglaló dolgozataiban (így pl. A pannóniai síremlékek áttekintő osztályozása. Arch. Ért. XXVII., 1907, 334. sk. 1. A pannóniai oltárok alakja és díszítése. Arch. Ért. XXIX., 1909, 33. 1. 16. kép.), csak leírást kapunk. A díszítés eredetével Hekler foglalkozott először, mely nagy hullámot vert fel. V. ö. Hekler, Forschungen in Intercisa. Ost. Jahreshefte XV., 1912, 184. sk."L: U. az, Strena Buliciana 1924, 8—9.1. E. Zingerle, Öst. Jahresh. XXI—XXII 1922, 247. sk. 1. — A. Schober, Die röm. Grabsteine Noricum und Pannonién. 1923., 230. sk. 1. Oroszlán Z.,Arch Ért. XU., 1927, 100.sk . 1. Kuzsinszky, Arch. Ért. XI,III., 1929, 48—49. 1. Nagy L., Arch. Ért. XI.II., 1928., 93—94 1. Erdélyi G., A pannóniai síremlékek ornamentikája 1929, 34. sk. 1.; B. Saria., CTAPNHAR, 1933—1934, 73—83. 1.; Loiar, Casopis, XXIX., 1934, 99—147. 1. Nagy L., Arch. Ért. L. 1937, 108—109.1. Nagv L., Budapest történetei., 1942, 611—612.1. 29. kép. — Nagy T., Arch. Ért. 1942, 277. 1. is PUn. n. h. 13, 23 ; Suet. Caes. 62 ; App. b. c. 2, 62. 19 A signumokra v. ö. Domaszewski, Die Fahnen im römischen Heere. Abh. d. arch.-epigr. Sem. d. Univ. Wien. Heft V. 1885. c. müvét és a megfelelő képeit. szimbolikus értelmét megfejteni nehéz, Domaszewski a Fides szimbólumát ismerné fel benne. 20 Szarkofágunk elhunytja így a háziezred egyik signif ere. Bz a legteljesebb pannóniai ilynemű ábrázolás. Még három signiferábrázolást ismerünk Pannóniából. Az egyiket Aquincumban találták s M. Bucilius Germanusnak [signifero leg(ionis) II. ad (iutricis) p(iae) fHdelis)] állították. Sajnos ez az emlékünk, mikor másodlagosan kőládasír oldalául felhasználták, sokat szenvedett, mert a kiálló részeket leverték s így a signum díszítésének csak körvonalai vehetők ki. 21 Itt a signifert hasonlókép egész alakban ábrázolták. A másik sírkőábrázolás Dunapentelén került elő, s Oroszlán Zoltán ismertette. 22 Bz az emlék is csonka, a zászlótartónak csak a mellképét faragták ki, a signum tetején hasonlókép emberi kézfejet láthatunk. Valószínű, hogy az a signifer is a legioll. adiutrixban szolgált. Bgy brigetioi szarkofág feliratos mezejének két oldalán is szerepelnek signif erek. (V. ö. CIIJII 11019; Barkóczi, Brigetio, XXIV. tábla 1. szám.) Pannóniából még Carnuntumból ismerünk signifer sírkövet, melyen a feliratos mező alatt csak a signumot faragták ki, ez utal az elhunyt foglalkozására. 23 Ilyen ábrázolásra példát Hof mann még Burnumból hoz fel. Bgész alakos signiferábrázolást legközelebb Pannóniához Baureacumból idézhetek. 24 Germániában és más nyugati tartományokban a signiferábrázolás nagyon gyakori. Új szarkofágunk így kiegészíti a legio II. adiutrix signif ereiről való ismereteinket. Bgy sírfeliratot, mely Szentendrén került elő, a 14. számú képünkön mutatunk be. A legio II. adiutrix signif ereinek névsorát először Kuzsinszky állította össze. 25 Bz a szám azóta 20 Domaszewski, id. m. 53. 1. 2i Kuzsinszky, Aquincum. Ausgrabungen und Funde. 194—195. 1. 142. kép. 22 Oroszlán Z., Kiadatlan pannóniai provinciális kőemlékek a M. Nemzeti Múzeumban. Arch. Ért. XXXIX. 1920—1922. 6—9. 1. 5. kép. 23 H. Hofmann, Römische Militärgrabsteine der Donauländer. Wien, 1905. 18—19. 1. 9. szám. Idézi Oroszlán, id. h. 8. 1. 24/1. Gaheis, I/auriacum. Führer durch die Altertümer von Enns. I,inz, 1937. 46. 1. 13. kép. 26 Kuzsinszky, Bud. Rég. VII. 1900, 59—60. 1. 538
