Budapest Régiségei 14. (1945)

ÉRTESÍTŐ - Nagy Lajos: A budai hegyvidék újabb szórványos sírleletei 535-560

település folytonosságát az éremleletek szakadatlan láncolata bizonyítja. Emellett a most vázolt folyamat mellett a városkörnyéki távolabbi villatelepek kialakulása is megkezdődött. Nagy Tibor ásatásainak eredményeiből láthattuk ezt meggyőzően.

10 A hegyvidék lakóinak külön temetőjük nem volt. Nem mindig temetkezhettek azonban a közös városi temetőbe, sőt mint az újabb leletek is bizonyítják, villájuk mellett, saját telkükön keresték igen sokan a csendes pihenést, oda temették hozzátartozóikat is. A többszázados település hozta magával, hogy a hegyvidéken a legeltérőbb temetkezési formákkal találkozunk. A települők gazdasági helyzete koronkint visszatükröződik a sírok mellékleleteiben, azok gazdag, vagy szegényes voltában, de ezt gyakran befolyásolhatta a halotti kultusz is. Az aquincumi temetőkről és temetkezésekről összefoglalóan megemlékeztem a legutóbb a főváros kiadásában megjelent Budapest Története I. kötetében.

11 A Testvérhegyen még a II. század végén is találkoztunk halotthamvasztással két bekerített családi sírhelyen,

12 mikor pedig ezt a ritust már a Dunamentén kiszorítja a keleti misztériumvallásoktól befolyásolt elföldelés szokása,

13 mely a markomann háborúk után az őslakosság részbeni kicserélésével is kapcsolatba hozható. Meg kell jegyeznünk, hogy ezen a téren általánosítanunk nem szabad, mert nemcsak tartományok szerint, de még azokon belül is egy-egy zártabb, kisebb területen is mások voltak a szokások, más tradíció öröklődött. A II. és III. század fordulója körül az elföldeléssel együtt a temetkezés új módjai és a sírok új formái tűnnek fel hegyvidékeinken. A sírok külső formája nagyon változatos lesz. Van föld alatt és föld felett való temetkezés. 10 Nagy Tibor, Bud. Rég., XIII., 1943. 390. 1. Itt jelzi, hogy az aquincumkörnyéki villa rustieák feldolgozását röviden közreadja. ii Budapest Története I. kötet VII. fejezet. Temetők és temetkezés. 464—485. 1. 12 GÏÏrady, id. h. 94—95. 1. 13 Nagv L., Arch. ÍM. XWL, 1928. 83. sk. 1., Budapest Története I., 2., 473. 1. A föld alattiak, közül hegyvidékünkön a puszta földbe való temetkezés mellett a koporsó használata dívik. Anyaga legtöbb esetben fa volt. Az Aranyhegyi-patakmenti temetőben a halotthamvasztás korában is nagyon sok esetben fakoporsóba helyezve égették el a halottakat a megásott sírgödörben, mint azt a fanyomok, a koporsószegek számtalan előfordulása mutatja. Ilyet eddig még nem találtam lelőhelyeinken, de ezt a véletlen szeszélye is hozhatta magával. Megmaradtak azonban igen nagy számban a téglákból összeállított koporsók. Ez lehetett talán a legelterjedtebb. Gyakori a szabályos kőlapokból összeállított sír. A sírok készítéséhez felhasználnak korábbi kőemlékeket, építészeti részeket és felhagyott régi temetők sírköveit. Az a szokás, hogy a korábbi temetők egykor föld felett álló feliratos sírköveit a későbbi századokban a földalatti ládasírokhoz felhasználták, a legjobb megőrzője volt ezen emlékeknek. Megtaláljuk ezt az egész Duna mentén, de a tartomány belsejében is mutatkozik s kapcsolatba hozható azzal a ténnyel, hogy az xijonnan betelepedett lakosság, elsősorban germánok, keletiek stb., már nem viseltettek keg}'elettel az őslakosság és a korai rómaiság I—

II. századi emlékeivel szemben.

14 A földfeletti temetkezésekhez sorolom a sírkertet sarokpillérekkel s a homlokzati részen sírirattal és díszítéssel. A legjellemzőbb forma azonban a házalakot utánzó szarkofágok állítása. Ennek virágkora a III. század. Példát ismerünk arra is a Szemlőhegyről (Pusztaszeri-út 16. sz.), hogy a szarkofág mellett felállították az elhunyt háromnegyed életnagyságú szobrát.

15 Később a kőkoporsókat újból felhasználták, a régi tulajdonosok tetemeit kihányták, a legtöbbször a föld alá süllyesztették, újra temetkezve beléjük. Az egykor szabadon álló szarkofágokat ma legtöbbször csekély mélységben találjuk a föld alatt. A gyakori eső14 Nagy I.., Arch. Ért. I„ 1937., 85. sk. 1. is Kuzsinszky, Bud. Rég. IX. 1906. 53., 67.1. — U.-a. Aquincum, Ausgrabungen. 71., 111. 1. 55. kép. Ferri, Arte romána sul Danubio 203., 223. stb. képek. Behatóan tárgyalja a női szobrot. 536