Budapest Régiségei 14. (1945)

ÉRTESÍTŐ - Nagy Lajos: A budai hegyvidék újabb szórványos sírleletei 535-560

\ NAGY LAJOS: A BUDAI HEGYVIDÉK UJABB SZÓRVÁNYOS SÍRLEIvETEI A budai hegyvidéken az első világháború után megindult nagyarányú építkezésekkel kapcsolatban megszaporodott az újonnan előkerült római emlékek száma. A budai hegyvidékhez nem számítjuk azonban a Szent Gellért-hegyet, mely az eraviszkusz ci vitas székhelye volt népi temetővel.

1 Már korábban is kerültek elő szórványos épületmaradványok és egyes sírok a budai hegyekben. A táborhegyi és szemlőhegyi mumiatemetkezések ismertetésekor röviden össze is foglaltam a régebbi leleteket.

2 A hegyvidék rómaikori, változatos, egymástól elütőjellegű emlékhagyatékában megtaláljuk a díszes villákat, mint pl. a Csúcshegyen,

3 a szolidabb családi házakat a Testvérhegyen

4 s nem hiányoztak a hegyvidék útjainál az útbiztosító mansiok sem, mint pl. Szépvölgyben.

5 így találkozunk lépten-nyomon a legkülönbözőbb társadalmi rétegek hagyatékaival. A hegyvidékre való költözködés elsősorban i V. ö. Hampel, Az eraviscus nép és emlékei. Bud. Rég. IV., 1892, 31. sk. 1.; Nagy L., Asztrális szimbólumok a pannóniai bennszülött lakosság síremlékein. Pannónia-Könyvtár, 6. 1935. 14 1. Alföldi-Tompa-Nagy. Budapest története I. (1942),: 243 sk. 1.; Alföldi ú. ott, 137. sk. 1. 2 Nagy L., Aquincumi múmiatemetkezések. Dissertationes Pannonicae. Ser. I. Fasc. 4. 1935. — Tompa-Alföldi*N'agy,. Budapest Története I., 2. 472. 1. 3 JVagy L., A csúcshegyi római villa. Bud. Rég. XII. 1937, 25 sk. 1. iGarády S., Ásatások az óbudai Leopold-téglagyár mellett. Arch. Ért. XIJX., 1936, 88—96. 1, s Nagy T., A római villakultusz Aquincum és kör-, nyékén. Magyar Főváros, IV., 1941. 43. szám CIUII. 10.428. Bud. Rég. V. 12. Alföldv, Arch. Ért. 1940, 206. sk. 1. gazdasági okokra megy vissza, a környékbeli birtokosok a sajátjukban laktak a legszívesebben. Hozzájárult később a társadalmi viszonyok megváltozása, a háborús események hozta megpróbáltatásokkal járó rázkódtatások, melyeket nehezebben viselt el a lakosság a városi centrumokban. Ha tudott, menekült is gyakran a várost környező biztonságosabb hegyvidékre : a városi élet lassú decentralizálódása indult meg. A gazdasági és társadalmi életformáknak az egész birodalom területén jelentkező változásait mesterien rajzolta meg Rostowzew.

6 Ez a folyamat Aquincum környékén a markomann háborúk után a III. század első felében érte el tetőpontját.

7 De ennek is megálljt parancsoltak az újabb történelmi események. A IV. században visszahúzódik a lakosság a védettebb, megerősített városokba vagy táborokba

8 s közvetlenül a városfalak mellett temetkezik.

9 Ez magyarázza a hegyvidéken a római uralom utolsó századaiból való jelentősebb emlékek elmaradását. A szegényebb lakosság egy jelentős része tovább is kitartott a hegyvidéken, gazdálkodott. A e Rostowzew, Gesellschaft und Wirtschaft im römischen Kaiserreich. 1930. 7 Alföldi, Budapest története I., 1942, 330. sk. 1. Közeli példa reá Uleisia castra, v. ö. Nagy L., Pannónia sacra. 128. sk. 1. Nagy T., Kutatások Uleisia Castra területén. Arch. jkrt. HI. foly. III. köt. 1942, 261. sk. 1. s Radnóti A., Római kutatások Ságváron.. Arch. Ért. Hl. 1939, 149. sk. 1. V. ö. még az előbbi jegyzetet. 8 így láttuk ezt Aquincumban is több alkalommal. 535