Budapest Régiségei 14. (1945)

ÉRTESÍTŐ - Nagy Tibor: A gellérthegyi bronzkorsó 525-533

gáton, ahol a darabunkkal formára és a fül díszítésére nézve azonos bronzedények egy jól ismert csoportot képeznek. Első helyen a galliai Epagnette területén előkerült bronzkorsót említhetjük fel,

3 amelynél az edénytest és a fül formája, valamint az utóbbi díszítése, nemkevésbbé a technika teljes egészében azonos a gellérthegyivel. Megtaláljuk az edényfül alsó végén a két szorosan egymás mellé zárt s egészen laposan kezelt meztelen emberi lábfejeket, amelyeket itt is egy szívalakú palmettás lemez közbeiktatásával forrasztottak az edény hasi részéhez. A lábfejek fölött szerepel a visszahajló kis levél, majd a két vízszintes pálcatagból álló kis szalag. A fül felső, ívelt szárai ugyancsak zoomorph végződésüek s megvan a fül lapos kiszélesedő vízszintes lemezén a visszahajló húsos levél is. Két másik bronzedény, a britanniai Corbridge táborának C. épületéből

4 és a cannstatti tábor területén

5 előkerült korsók csak méretben különböznek a gellérthegyi és az epagnettei daraboktól. Az edény forma, a fül díszítése és — amennyire a fényképekről egyáltalában következtetni lehet — a technika különben teljesen azonos a föntiekével.

6 Csupán apró részletekben eltérő a roueni múzeum bronzkorsó fülének díszítése.

7 A pajzson nyugvó, szorosan egymás mellé zárt meztelen eiuberi lábfejek fölött kehelyszerűen szétnyíló három levélke foglal helyet, fölöttük pedig hiányzik a két vízszintes pálcatagból képzett szalag. A fül felső, két ívelt végződésének zoomorph kiképzése sem vehető ki a Reinachtól közölt vonalas rajzon s a leírásban sem történik erre utalás.

8 Mindezeket a darabokat, amelyekhez hozzávehet j ük még a Iyouvre egy másik bronz3 A. De Ridder, I^es bronzes antiques du Couvre. II. Paris, 1915, 111. 1., 2697. sz. és 98. tábla. 4 F. Haverfield, Arch.Anz. 1913. 302. h., és 21. kép. 5 W. Barthel, O. R. 14. 59, 281., 60. sz. és V. t., 20 kép. 6 A corbridgei korsó perem fölé kiemelkedő húsos levelébe egy ovális karika van fűzve, amely arra utalhat, hogy az edény felfüggeszthető volt. 7 S. Reinach, Bronzes figurés de la Gaule romaine. T. 333 1., 430. szám. Az edényt a Marne felső folyása mentén J

y

angres és Chaumont közti területen találták. 8 Még egy hasonló fül szerepel az irodalomban, amelyet G'rivaud de la Vincelle, Recueil, pl. XIV. 2. publikált. F/Zt a munkát azonban csak Reinach és A. De Kidder utalásaiból ismerem. korsóját is,

9 a technika, a forma s az alkalmazott dekoratív elemek azonossága szorosan egybekapcsolja. A leletkataszter pedig arra utal, hogy ezeknek a korsóknak készítési helyét Felső-Galliában, vagy a Rajnavidéken kell keresnünk.

10 Valamennyi továbbá egy olyan provinciális fémművességi körben készült, amelyben — mint a levélszerű attache, ennek hozzáforrasztása az edénytesthez, a zoomorph-végződésű fülek példázhatják — tovább élt a capuai edénynn'ívesség gyakorlata. Alsó-Germániában, Willers kutatásai alapján ilyennek ismertük meg a Remmoor-típusú vedrek fémművességi körét,

11 amelynek gyártási központját az Aachen melletti Gressenich területére helyezi a kutatás.

12 Az itt működő műhelyek kétségtelenül nem szorítkoztak vedrek gyártására, hanem más edényfajtákat is előállítottak. A két emberi lábfejjel díszített fülű korsók technikai sajátosságai, a növényi és állati díszítőelemek kiválasztása s leegyszerűsített formában történő visszaadása teljesen megfelel e fémművességi kör gyakorlatának. Az új elemet jelentő meztelen emberi lábfejek alkalmazása viszont új, déli kezdeményezésre vezethető vissza. A hamburgi Museum für Kunst und Gewerbe birtokába került bronzedényfül, amely ezüstözött szíjakkal felkötött szandálú lábfejben végződik,

13 kétségtelenül nem provinciális munka s így utalhat arra, hogy ilyen füldíszítést már korábban is (H. Kusel a Kr. e. II. sz.-ra datálja ezt a darabot) alkalmaztak Itália, vagy Alexand9 A. De Ridder, i. m., 2698. szám, ismeretlen lelhely. A föntebbiekkel azonos edény-és fülforma, a lábfejek helyén azonban fenyőtobozt tartó kezet találunk. ío A corbridgei korsót környezetében importdarabnak tekinthetjük, amikor ismeretesek azok az élénk kereskedelmi kapcsolatok (H. Aubin, Der Rheinhandel in röm. Zeit. Bonn. Jahrbb. 130, 1925, 24., 29.11.), amelyek Észak-Galliataz Alsó-Rajnavidékét és Britanniát a II. sz-tól kezdve egy szorosabb gazdasági egységbe fogták össze. A cannstatti korsó viszont a kelet felé irányuló rajnai kereskedelem egyik fontos átrakodó állomásán (H. A ubin, ; m. 18.1.) került napvilágra. il H. Willers, Die Bronzeeimer von Hemmoor. Hannover u. Leipzig, 1901, passim és Neue Untersuchungen über die röm. Bronzeindustrie. Hannover u. Leipzig, 1907, 23., 59. 11. 12 H. Willers, Neue Untersuchungen... 37. sk. 11., /. Werner, Zur Herkunft u. Zeitstellung d. Hemmoorer F,imer (Bonn. Jahrbb. 140/141, 1936, 395—398 11. 13 H. Kusel, Arch. Anz. 1917, 67—68 hh., és 12. kép. 526