Budapest Régiségei 14. (1945)

ÉRTESÍTŐ - Kutzián Ida: A pesterzsébeti urnatemető 509-523

két centiméterrel indul ki az egymással átellenesen elhelyezett két fül sa nyakat áthidalva a vállra támaszkodik. Ezen a vonalon, a két fül közötti távolság felezőpontján két, tetején kettős ujj hegy benyomással tagolt enyhe kiemelkedés mutatkozik ugyancsak egymással átellenesen. P. á. 38 cm. 3. Füles borítótál töredékei, amelyekből csupán az ívelt nyak, az egyenesen levágott száj perem, valamint a kigömbölyödő hasrész (9. kép 5.) utalnak az edény egykori formájára. Színe vörösessárga. 4. Vékonyfalú, feketésszínű füles tál. (9. kép 6.) Apró cserepekben maradt meg, amelyekből eredeti alakjára vonatkozó pontosabb következtetések nem vonhatók le. 5. Kis füles bögre. (10. kép 7.) Alakja és díszítése egyaránt arról tanúskodik, hogy a kisméretű edény a harangalakú edények kultúrájába tartozik. A bögre feneke profilálatlan. A gömbölyded aljból — amely nem alkalmas arra, hogy az edényke egyensúlyi helyzetét megtartsa — mindjárt az öblösödő hasrészbe futnak a falak, legerősebb kiöblösödését a bögre alsó negyedrészének kezdeténél éri el. Innen azután az edényfal enyhén befelé tart, majd gyenge beívelődés után erősen tölcséresedő nyakat képezve éri el az egyenesen levágott, kihajló szájperemet. 3. kép. A pestszenterzsébeti IV. számú urnasír. 4. kép. — A pestszenterzsébeti V. számú urnasir. Alig valamivel a perem alatt indul, ki, másik végével pedig a lejtős vállrészbe simul az edényke erősen kiugró füle, amelynek nyílását kerek, horizontális átfúrás alkotja. Az edény megőrizte az agyag eredeti szürkés színét. Felületét enyhén bemélyedő rovások alkotta vonalak díszítik zónákba rendeződve. A keletkezett árkok alját helyenként ismétlődő erősebb bemélyítésekkel, beszúrásokkal tették alkalmasabbá a mészbetét beágyazására, amelynek maradványai ma is jól látható nyomokban mutatkoznak. Közvetlenül a perem alatt, a fül tövénél indul az első horizontális vonal s a kerületet körülfutva a fül tövének másik oldalán ér véget. A fülnyílás alsó részénél hasonlóan körülfutó parallel kettős vonal, alatta az edénynek a füllel átellenes harmadát övező ugyancsak kettős párhuzamos vonal díszíti a vállat, majd a has legerősebb kiöblösödésének kerületén mutatkozó körülfutó párhuzamos vonalpár fejezi be az edényke horizontális tagolását. Ez a parallel vonalpár a fenékrészen ismétlődik meg újra olyan kettős kör \