Budapest Régiségei 14. (1945)

ÉRTESÍTŐ - Kutzián Ida: A pesterzsébeti urnatemető 509-523

KU TZ IÁN IDA A PBSTSZBNTBRZSEBBTI URNATBMBTO. Pestszenterzsébet területéről négy őskori lelőhelyet ismerünk. 1933-ban a csepeli Kis-Dunaág melletti téglagyár agyagbányájánál zsugorított csontvázas sír került elő, amelynek korát a mellékletek a harangalakú edények kultúrájában jelölik meg.

1 Bronzkori lelőhely nyomaira akadtak a Petőfi-utcában.

2 A Kakastó mellett és a Perczel Mór-utcában pedig bronzkori temető mutatkozott.

3 A Perczel Mór-utca 32. sz. alatti ismételt földmunkálatok alkalmával hat urnasír került napvilágra. Az elsőt planírozás közben találták, amelyről csak értesítést kapott a Nemzeti Múzeum.

4 A II—

V. számú urnasírok leletanyagát Gallus Sándor (V. sír) és Radnóti Aladár (II—

IV. sír) emelték ki 1938-ban.

5 A VI. számú urnasírt pedig a Fővárosi Régészeti és Ásatási Intézet tárta fel 1943-ban.

6 I. sír. A sírra vonatkozólag csupán a Nemzeti Múzeum ásatási naplójának szűk1 Tompa Ferenc, Budapest őskora. Tanulmányok Budapest múltjából IV. Budapest, 1936., 11. 1. -^ Tompa Ferenc, 25 Jahre Urgeschichtsforschung in Ungarn, 1912—1936. 24/25. Bericht der RömischGermanischen Kommission 1934/35. Frankfurt am Main. 60. 1. (továbbiakban BRGK. 24/25). — Patay Pál, Korai bronzkori kultúrák Magyarországon. Diss. Pann. Ser. II. No 13. Budapest, 1938. 19. 1. (továbbiakban Diss. Pann. 11/13.). 2 Tompa Ferenc, Őskor. Budapest Története I. Budapest az ókorban. Első rész. Budapest, 1942. 60. 1. (továbbiakban Budapest Törtenete 1/1.). 3 BRGK. 24/25. 60., 81.1. — Budapest Története III. .60—61. 1. — Diss. Pann. 11/13. 80., 90. 1. 4 Gallus Sándor szóbeli közlése. è A II. és V. számú urnasír leletanyagát csak az ásatási és a leltári napló leírása és rajzai alapján volt módomban megismerni, mert a Nemzeti Múzeum kiállítási anyagát a légiveszély miatt elcsomagolták. A közöttük levő néhány publikált példánnyal a publikációk alapján foglalkozom. 6 L. ásatási napló. szavú leírása áll rendelkezésünkre, amely összesen egy edényt említ a sírból : »Szögletes hasú nyúlánk urna épen került ki a földből«.

7 II. sír. 1. Kettős konikustestű urna (7. kép l).

8 A vállrészt alkotó csonkakúp kissé ívelt. Az alapnál jóval szélesebb nyaktőből tölcséresedő nyakrész indul ki, amely erősen kihajló szájperemben végződik. Az edény alsó részét alkotó fordított csonkakúp összeszűkülése után egyeneslevágású profilált fenékben fejeződik be. A nyak és a váll érintkezésvonala alatt négy — közepén behomorított — bütyök ül szimmetrikus elhelyezésben. Az öblösödés legnagyobb átmérőjű vonalát apró függőleges rovátkolás alkotta sor futja körül. Az urna színe sárgásbarna. Magassága 71*5, peremátmérője 45, talpátmérője 16 cm. (Ltsz. 8/1940—12.) Az urna a föld súlya alatt megnyomódott. 2. Az urna borítótála (9. kép 2.)

9 Színe sötétszürke, erősen töredékes. A töredékekből megállapítható, hogy a tálnak kihajló pereme, innen kiinduló és a vállra támaszkodó ívelt füle volt. Vállát négy vonalból álló vésett díszítés futotta körül, ahonnan lefelé irányuló vonalkötegek indultak ki. Knnek a díszítésnek nyomai az edény fenéktöredékes részén is mutatkoznak. A töredékes edénynek csak fenékátmérője mérhető : 125 cm. (Ivtsz. 8/1940—14-16.) 7 »Szögletes hasú« alatt feltehetőleg erősen kiszögellő hasú, nyomott gömbhasú, vagy kettős kónikus öblű urnát kell értenünk, mert a II. sír temetőurnáját (1. kép 1. ; 7. kép 1.) ugyan ilyen leírással találjuk az ásatási naplóban és az utóbbi a feltételezett helyes leírásnak felel meg. s Budapest Története 1/1. 60—61. 1., X. t. 13. 9 I,. a Nemzeti Múzeum leltári naplóját 8/1940 — 14—16. szám alatt. 509