Budapest Régiségei 14. (1945)

ÉRTESÍTŐ - Nagy Tibor: Avarkori temető és honfoglaláskori sírok Rákosról : előzetes jelentés 491-507

: figyelmet érdemli viszont a Mimiszinszk környéki Srotski lelőhelyről előkerült szablya,

3 amelynek figurális ezüstlemezekkel díszített bronzból öntött keresztvasa a rákosi példány minden formai sajátosságával rendelkezik. E VIII. századi darabnak az ismeretében felvethető annak a lehetősége, hogy a lefelé hajló és gombban végződő keresztvassal rendelkező szablyák mellett az egyenes, végeinél háromszögalakban kiszélesedő keresztvas típusa is használatos volt már a honfoglalás első szakaszában, illetve a levediai korszak utolsó periódusában. Az itt felmerülő problémákkal, valamint a rákosi temető közelében, a Mexikói-úti hon foglaláskori sírban előkerült viking karddal

4 való összevetésből adódó kultúrtörténeti összefüggésekkel a sírmezőről készülő monográfiában kívánok behatóbban foglalkozni. E sírlelet alapján a Régészeli Intézet rendszeres ásatást kezdett. A 2. sz. sír az előbbitől 9 m távolságra északra került elő. Tájolása és mélysége az' 1. számúéval teljesen azonos volt. Az l'90xO57 m nagyságú hosszúkás, téglalapalakú sírgcdörben kinyújtott féificscntváz feküdt fejjel NY.-ra. A váz részben bolygatott volt. A koponya a jobb alsó karcsontra volt dobva. Szorosan a test mellett kinyújtott jobb karjának kézfeje egy vasszablya markolatán nyugodott. E kard pengéje a lábszárak alatt ferdén át volt fektetve. Három nagyobb darabba törve szedtük ki. E töredékek hossza 61 cm. A penge enyhén görbül s egyélű. Keresztvas hiányzik. A bal medencecsont mellett vaskés feküdt. A bal alsó lábszárcsont mellől durva agyagedényt emeltünk ki, amelyet a kardpenge, részben elfedett. A lábsarkok alatt egy háziállat két lábszárcsontja feküdt, míg lapockája a lábujjak előtt került elő. E két sírban megfigyelt rítusból már most kiemelhetjük a két szablya elhelyezési módját. Ismert honfoglaláskori szablyáinknak sajnos csak egy kis hányada került elő gondosan megfigyelt ásatásból. Az aránylag kevés felhasználható anyagból is azonban világosan kitűnik, hogy a szablya elhelyezésénél kétféle ritus dominált. (V. ö. Szendrey A., Etnographia. XXXIX. 1928. 23. 1.) E fegyvert a halottnak vagy a jobb-, vagy pedig a baloldalán helyezték el párhuzamosan a testtel, hegyével a lábfej felé irányítva. (A kisebb eltérések felsorolásától e helyen eltekinthetünk.) Egyazon temetőben is előfordult mind a két sírritus (pl. Bezdéd, 4. és 10. sír: Jósa, Arch. Ért. 16. 1896. 394. és 402 11.). Mindössze egy-két példáját ismerjük annak, hogy a szablya a mellen keresztülfektetve feküdt. (Szőke B., Folia Archaeologica. III—-IV. 1941. 218. 1. és II Lt., D. kép.) Ujabban Uno H árva vizsgálódásai nyomán (Die relig. Vorstellungen d. altaischen Völker. 1938. 348 sk. 11.) a magyarság túlvilági elképzelésével próbálták magyarázni a jobboldali kardmellékleteket.

5 E vélemény szerint a magyarság a halálon túli létet a földi élet tükörképének képzelte el, ahol minden ellenkező előjellel érvényes, így többek között a »másvilágon« a harcos nem a baloldalán, hanem jobboldalt viselné fegyverét. E hiedelemnek kétségtelenül megvannak a nyomai az euráziai nomádoknál ; azonban ha élt is a magyarság körében, a régészeti anyag tanúsága szerint nem volt általános. Mert azt a véleményt, hogy a szépszámú baloldali 3 Fettich N., A honfoglaló magyarság fémművessége. Arch. Hung. XXI. 1937,61 1. és XXXI. tábla. 4 Nagy L., Pest város eredete (Tanulmányok Budapest Múltjából. III. 1934. 14 sk. 11. és 3. t.). —Fettich N., A honfoglaló magyarság fémművessége 196—7 11., CXI. t. — László Gy., Budapest 1. kép. története. I. 1942. 799 1. és CXI^VI. t., 1. kép. s László Gy., A honfoglaló magyar nép élete. 1944. 468 sk. 11. Az 1. szamu sir a honfoglalás korából.