Budapest Régiségei 14. (1945)

ÉRTESÍTŐ - Bertalan Vilmos: A belvárosi plébániatemplom mellett folytatott ásatások 1944 nyarán 469-490

13. kép. Középkori padlóburkoló tégla töredéke. szinten épült a romai falra a Belvárosi-templom Mátyás-kori oldalhajója és a támpillérbe be nem kötött előcsarnokalapfal. A római toronynak állapota ezen a részen tehát Mátyás korában is azonos volt a mai állapottal. A G 13 és G 13a gödörben észlelt falhiányok tehát régebbiek és kiszedésük egyidejű lehet a déli táborfal pusztulásával. A toronyfal alapozása (I,.: 17. kép. M 15) 75 cm-ig lazán kötőanyag nélkül bedobált kőréteg, e fölött pedig 90 cm-es soros falazás. Ha az alapozás mélységét ennél a toronynál és a legyezőalakú saroktoronynál összevetjük, kitűnik, hogy a talajnívó a Duna felé enyhén lejtős volt és a római talajnívó különbsége a két toronynál 80 cm. Kb. ugyanezt a különbséget észlelhetjük a középkori nívónál is. A templomtorony déli sarkán a kváderkövektől és az alatta lévő kiszögeléstől megadott szint 1 m-re van a szentélyé alatt. AG 13a jelzésű gödörben lévő falnyom és a G 12-ben lévő fal mélységének nívókülönbsége arra enged következtetni, hogy az élőbb említett gödörnél egy korábbi tábor falmaradványait használták fel patkóalakú tornyunk építésénél. Ugyancsak a római tábor korábbi periódusára engednek következtetni azok a falnyomok is, amelyeket a G 14, G 15, G 16, G 17 (h.: 1. kép.) szánni, kutatógödrökben észleltünk. A G 14-es gödörben a templomfallal 95 °-os szöget bezáró 1 m széles római falnyomot találtunk, amely folytatódik a G 15 gödörben (L,.: 17. kép. M 19), ahol a falnyom egy pillérszerű kiugrást mutat és a támfal előtt derékszögben megtörik. A gótikus előcsarnok alapfala miatt ezt a nyomot követni nem tudtuk, ugyanígy a G 17 sz. gödörben észlelt faluyomot sem (!,.: 17. kép. M 17), amelynek folytatása a G 18-as gödörben nem volt fellelhető (I,.: 17. kép. M 18) egy közel 3 m mélységben lévő, feldúlt állapotban lévő középkori- kemence miatt. Természetesen hipotézis a falnyomokból a tábor egy korábbi periódusának déli kapujára következtetni. A táborfal kutatása közben ástuk ki a falaktól határolt G 11 szánni gödröt, amely a táborfalra vonatkozólag eredményt nem adott, Egy törmelékkel kitöltött újkori meszesgödör alatt 30 cm-es sírréteg után '(!<.:. 17. kép. MII) fekete földrétegbe ágyazott, szabálytalanul elhelyezett kövek következtek (43 cm) ; közöttük peremes római téglákat találtunk. A kőréteg alatt 1—2 cm-es hamu és fapernyéből álló égési réteget észleltünk. A szűztalaj fölött egy 22 cm-es agyagos-homokos rétegben sötétszürke és szürkés színű, valamint késő La Tene-kori kelta cseréptöredékeket találtunk. (18. kép. 23.) A kőréteg nyugat felé nagyjából egyenes vonalú ; mellette az előbb leírt rétegek nyomát nem találtuk. (I.,.: 17. kép. M 12.) A G 11-ben észlelt nyomokat követve ástuk ki a bódéalapfalaktól szabadon hagyott területen a G 10 jelzésű gödröt. Megoldást a kőrétegre vonatkozólag ez sem adott. 211 cm mélységben valószínűleg Árpád-kori, kövektől körülvett tetemet és egy, a talajszint alatt 179 cm-nél kezdődő 180 cm mély, kerek alapú szemétgödröt találtunk, telve habarcs, kő és fapernyével kevert földréteggel, amelyből számos későközépkori cseréptöredék és fémlelet került elő. (18. kép. 10—20; 19., 20 kép.) Az 1932. évi és a jelenleg lefolytatott ásatások eredményét összegezve megkíséreltük a római tábor rekonstrukcióját. (22. számú kép.) Ezen eredmények alapján adva volt a tábor kb. párhuzamos északi és déli fala. A jelenleg lefolytatott ásatások tisztázták a déli fal keleti 14. kép. Bélyeges római tégla töredéke. 480