Budapest Régiségei 14. (1945)

ÉRTESÍTŐ - Szilágyi János: A Fővárosi Múzeum rómaikori kutatásai és az Aquincumi Múzeum gyarapodása az 1943-1944. években 451-467

(5. kép) került ki az első építési rétegben. Több hordódongán beégetett bélyeg volt olvasható. Egyiken ez a bélyeg : R VIT C. IM//ONIS A második sorban az M-betű után egy betű (esetleg kettő) kitörött, olvashatatlanná vált. Más dongákon az aquincumi fazekasktitakat (a gázgyári fazekastelepen) bélelő hordók dongáiról már ismert bélyeget találtuk : IMMUNE IN R(átionem) VAT(etudinarii) LEG(ionis) II AD(iutricis). (Ld : Kuzsinszky, Budapest Régiségei XI., 1932., 79., 57. kép. »Vámmentes a II. segítő légió kórházára való tekintettel«.) Ez az vijabb, fazekasnak való hordóskvít is igazolja, hogy a polgári település fejlődése során az ipari műhelyeket egyre keletebbre, a Duna felé tolták ki. A második építkezés alkalmával a régebbi falfestmény-vakolattörmeléket elegyengették, illetőleg ezzel tömték be, simították el a talaj szintkülönbséget. Sok láda falfestménydarabot szedtünk itt ki. Alakos töredék is akadt köztük. Ismertetésére Láng Nándort kértem fel. A múzeumépülettől keletre eső, még ki nem kutatott területen az 1943. és 1944. év nyarán ástuk ki a polgári városrész további részleteit. Ezen a helyen az apró leletek közül a terra sigillata (vörös mázas, domborképekkel díszített) edénytöredékek említhetők meg, az alábbi névbélyegekkel : MII.VTTA p, VICTORINVS P, AVGV , SOLLEMNIS P, CROBISOM, AETERNI, MINIITIA, CINTVSMVS P, CRICIRONIS. Egy agyag dörzstál peremén ez a bélyeg volt olvasható : NHVIIR. A múzeumtól északra levő, még fel nem ásott területdarab kikutatását is megkezdtük az 1944. évben. Jelentőségével, az apró leletek közül, itt kiemelkedik egy nagyon jó fenntartási; OTHO-érem (ezüst), amely tanúskodik arról, hogy itt a szennyvízcsatorna-rendszer, tehát az aquincumi civilizáció egyik legfőbb tényezője, legkésőbb Vespasianus császár (Otho egyik utódja, Kr. u. 69—79) uralkodása alatt kiépült. Az aquincumi polgári település területén a még ki nem kutatott, rendelkezésre álló részek teljes feltárását 1944. szeptember 5-én délelőtt 11 óra körül légibombázás pusztításai akasztották meg. Azóta a romeltakarítás és a leletanyag, valamint a múzeumi berendezés elszállítása, illetőleg a rommezei bombatölcsérek betömése és a rommezei falmaradványokban keletkezett károk, rongálások rendbehozatala, sajnálatos, sürgősebb teendőinket képezik, Reméljük azonban, hogy a múzeum körül majd folytathatjuk ásatásainkat és akkor részletesen ismertethetjük ezen rövid jelentésünkben említett kutatásainkat is. Az 1894-ben alapított Aquincumi Miizeum fennállásának ötvenedik, ünnepi évében érte ez a csapás a múzeumot és a magyar főváros kulturális munkáját, amikor az alapító Kuzsinszky Bálint emléktáblájának (6. kép, Ispánki József szobrászművész műve) a leleplezésére és a múzeum kibővítésére (7. kép, a kiépítési terv elgondolása Zakariás G. Sándor-tói való, a modellt készítette Antal Károly szobrászművész) készültünk. Az aquincumi polgári település területén kívül a katonavárosban is volt alkalmunk ásatást végezni. A Nagybátony-újlaki téglagyár telkén, a 3. sz. kemence keleti vége és a XVII. sz. munkáslakóház között (a Zápor-utca 90. sz. alatti bejárathoz közelebb) késő rómaikori kőkoporsó került elő. Alját nagy téglákkal rakták ki, kötőanyaggal összeillesztve. Oldalait egészen apró és nagyobb kőlapokból tették össze, gyenge mésztartalmví kötőanyaggal. A fedőlapja két lapos kőtömbből állott. A kőkoporsó elhelyezése nagyjában kelet-nyugat irányú. Hossza 170, szélessége 72—74 cm (belvilág). A magassága : 54-5 cm. A kőkoporsót teljesen kifosztva, a csontvázat szétszórva, a koponyát szétverve találtuk meg. A koporsó mellett, nyilván a belőle kihányt földből Constantinus és Valentinianus-érmeket és egy csonthajtűt (fején kakas458