Budapest Régiségei 14. (1945)

ÉRTESÍTŐ - Szilágyi János: A Fővárosi Múzeum rómaikori kutatásai és az Aquincumi Múzeum gyarapodása az 1943-1944. években 451-467

tianus sírfelirata a coUegium-ők szervezetéhez és egy falfestmény-töredék festett írással) részletes leírását jelen kötetünkben hozza, Bónis Éva. A Polgár-tér körüli házak falaiból, a lebontás alkalmával, néhány feliratos kőemléktöredéket megmentettünk kőtárunk számára. így a 4. sz. képen bemutatott, csonka sírkövet, amelynek egypár betűjéből az ellmnyt nevét (cognomen : Ateres [sus?]) is csak találgathatjuk (Lelt. sz. : 1943/8), a [D] M (Dis Manibus, »halotti árnyainak«) kifejezés után. Ugyanígy egy oltárkő darabját is, amelynek a feliratából csak ennyi maradt meg : MINERVÁÉ. Viszont annál érdekesebb feladatnak ígérkezik Mus (»Egérke«) nevű rabszolgától emelt oltárkő feliratának a-kiegészítése, ezen folyóirat következő kötetében. A bontási törmelékből ugyanitt több bélyeges tégla is előkerült, főképen a következő bélyeggel : LEG II AD (LEGio II ADiutrix), de egyik esetben ez a bélyeg volt olvasható : COHOR. A katonai kolónia körzetében maradva, meg kell még említenünk, hogy a Szemlőhegyen a Boróka-utcában a Vízművek munkálatai alkalmával egy kőkoporsóra akadtunk (Lelt. sz. : 1943/9), amelyet a Vízművek vezetősége lekötelező előzékenységgel emeltetett ki a vízvezeték cső árkából, így aztán a múzeumba behozathattuk. Sajnos, kőkoporsónk feliratos mezeje üresen maradt és kirabolt belsejében a temetkezés mellékleteiből is mi már csak töredékeket találtunk. Csak a signifer ábrázolása érdemel különösebb figyelmet. (Ismertetését Nagy Lajos adja következő kötetünkben.) Az aquincumi polgári városrész területén (az Aquincumi Múzeumtól északra, nyugatra és délre) ezen évek folyamán folytattuk azon területek kikutatását, amelyek a már feltárt rommezőhöz csatlakozóan (a múzeum körül) még rendelkezésünkre állottak. Mellékelt térképünk (1.) mutatja, milyen képet nyújt ezek után a polgári város, több pontján megállapított külső védőfala vonulatával és szélesebben tisztázott utcarendszerével. A déli városfal és városkapu helyére még Nagy Lajos utalt (Kuzsinszky Emlékkönyv-Laur. Aquincenses IL, 1941. = Diss. Panu. ser. II. nr. 11., 191). Az északi városkapu maradványait 1942. és 1943. későőszi, illetőleg koratavaszi hónapjaiban kerestük meg. A keleti városkapu maradványai a gázgyári lakótelep postaépülete előtt a modern úttest alatt várhatók. Itt ugyanis 1943. május hónapjában, mély építkezés kapcsán (a törmelékréteg szélessége után ítélve) egy 220 — 270 cm vastag falat szedtek ki, amely észak-déli irányban haladt. Szerintem a keleti városfal egy darabjával állottunk szemben. A fallal párhuzamosan elhelyezve, kőlapokból összetett, késő rómaikori sír került napfényre, a falon belül, ettől nyugatra 360 cm távolságra. A falon kívül, ettől keletre is sír nyomai mutatkoztak. Azonban az itt ásott 500—320 cm széles árok (nagyjában számítva ez kelet-nyugat irányú volt) északi partoldalában, a városfal törmelékének a vonulatától nyugatra 580—600 cm-re, egy másik törmelékteknő jelentkezett, de ez csak az árok északi hosszmetszetében. Legnagyobb szélessége felül 360 cm volt. Véleményem szerint ez a beljebb, nyugatabbra mutatkozó törmelékteknő egy beugró (kapuhoz tartozó?) torony délnyugati sarkának a törmeléke lehetett, amelyet a mélyépítési árokkal éppen leszeltek. Ehhez a jelenséghez jól talál Kuzsinszky Bálint egy adata (Aquincum, Ausgrabungen u. Punde 1933., 44), hogy t. i. a C(aius) Iul(ius) Sexiinus conductortól (vámbérlő?) építtetett arcus 5. kép. — Rómaikori hordóskút a polgári település déli részéből. 456