Budapest Régiségei 14. (1945)

Garády Sándor: Budapest területén végzett középkori ásatások összefoglaló ismertetése, 1931-1941: 2. közlemény 397-448

nem tilalmaztatott, hogy ne árulhassák az itt való kereskedők ; azért ezután is a komáromi kereskedők mint annak előtte, az bécsi fazekat szabadon árusíthassák. Másféle cserépedényt pedig, kit az itt való céhbeli mesterek nem tudnak csinálni, azt szabad lészen házon kívül és házaikban az kereskedőknek árulni, de piacon nem. Az olyan cserépedény pedig az minemüt az itt való fazekas céhbeli mesterek csinálnak, semmi úttal az vásárokon kívül sub confiscatione ne merészelyenek se titkon, se nyilván az vásáron árulni, hanem összességgel máshova eladni megengedtetik. Az fekete kályhát

17 pedig se üdőközben es vásárokon nem engedtetik, hogy az fazekas céhbeli mestereken kívül sub confiscatione valaki árulna«. Mindenesetre érdekes világot vet e jegyzőkönyv a gölöncsérség akkori viszonyaira éppen ezért helyénvalónak tartottuk Takáts Sándor nyomán annak közlését. Az úgynevezett vascserepek, tehát a perem- és fülbélyeges edények származásának további tárgyalásától e helyen eltekintünk, csupán arra hívjuk fel különösen a figyelmet, hogy a pólyás-keresztes címerek alakja, amint azt már fentebb is említettük, nagyon változó, tehát vagy különböző időszakokban, vagy különböző mesterek által használtattak. (I,d a 39. kép ábráit.) A grafitosokkal kapcsolatban említünk meg a Tabán három különböző helyéről

18 való lapos tálat. (Iyd metszetét a 33. táblázaton a 13. számnál.) Szürke grafitos anyagból égetettek. Peremük majdnem vízszintesen levágott, kissé behajló széllel, átmérőjük 29-—35 cm között változik, magasságuk azonban mindössze 4*5—6-5 cm, falvastagságuk 7—10 m

/

m

. Valamennyinek a feneke közepén 20—22 m

/

m átmérőjű lyuk van. Mire szolgálhattak, nem tudjuk. Inkább sejthető egy füles fazék rendeltetése, amely a 68. gödörből került ki összetört állapotban, némi hiánnyal. Összeragasztattuk, a hiányt gipsszel kipótoltuk. Ennek a fenekén utólagosan négy lyukat fúrtak. Szabó Kálmán úgy véli, hogy ezeket burgonyasütésre, vagy hasonló célra használták föl.

19 A burgonya azonban Amerikából származott át Európába s a XVI. században nálunk még mint élelmiszert nem ismerték, annál kevésbbé a szármát a-jazigok. Inkább ügy vélném, hogy olyan élelmiszert raktak bele, aminek a levét akarták kicsurgatni, pl. a túróból a savót. 432