Budapest Régiségei 14. (1945)

Gerevich László: Középkori budai kelyhek 333-378

újabb a kettős kereszt, mert belevág Mária és János alakjába. A négykarélyos sodronyzománcos lemezek jellegzetes kerek, középpont körül csavarodó kacskaringós motívuma több emlékkel tart rokonságot, melyek a budai ötvösiskola kisugárzásának tekinthetők. (Az erdélyi származású Bornemissza kehely, pozsonyi Ferencrendiek Pethe lyászló kelyhe és egy sodronyzománcos kereszt a prágai Iparművészeti Múzeumban.) A hagyatéki leltár alapján a ma Bornemissza kehelynek nevezett emlék erdélyi származása igazolódik be. (Nyitráról került az esztergomi Keresztén}?- Múzeumba.) A nyitrai kincstár anyagának átvizsgálása, feldolgozása esetleg meghozná azt az eredményt, hogy a Bornemisszaféle hagyatéki leltár alapján további műveket tudnának azonosítani, óbudai származásukat kimutatni. Sajnos azonban, a hagyatékban felemlített legértékesebb óbudai műtárgynak, egy aranylemezekkel bevont feszületnek maradékát, a leszakított aranylemezeket vásárolhatta csak meg a püspök. A feszület leírásából következtethető technika előfordul a román ötvösségben, sőt már azelőtt is. Aranylemezzel beborított faszobrokat ismerünk a X—

XI. századból (Conque St. Fois, Essen Mária szobor), de még gyakoribbak a figurális díszítéssel ellátott trébelt aranylemezek, melyek legtöbb esetben famagra vannak ráerősítve (Jámbor Henrik baseli arany oltára Paris, Cluny Museum). Az eljárás a bizánci ötvösségben is kedvelt. A hagyatéki leltárnak ez a bejegyzése az óbudai egyház kincstárának egyik legkorábbi darabjáról értesít. Tekintve a XI. századi ötvösség kolostori gyakorlatát, feltehető, hogy a keresztet valamelyik budai kolostorban készítették. Varkocs Miklós az óbudai egyházi kincsek elrablója fiának hagyatéki leltárait ismerjük, mely az óbudai kincsek közül származó tárgyakat is tartalmazhat. Lehet, hogy ilyen, bár profán célt is szolgálhatott a »Mattias királtóll marth lábas medencze«.

50 A leltár nem azt írja, hogy Mátyás ajándékozta és ez amellett szól, hogy másképen került a kincstárba. A XVI. században az ország kincstárainak nagy része, de elsősorban Buda kincstárai elpusztultak. Az áldatlan állapotokat Erdély kevésbé érezte, úgyhogy az ottani kincstárakba Mátyás kincsei közül több emlék került. Báthory Kristóf fejedelem ezüstkincseinek gyulafehérvári leltára 1580-ból a legnehezebb, tehát valószínűleg legdrágább kupa leírásánál megemlíti•: »mely kwpa Matthias királyé volth«.

51 1603-ból a Dobó 344