Budapest Régiségei 14. (1945)

Gerevich László: Középkori budai kelyhek 333-378

megmentés és megőrzés végett adattak át és 92.000 forintra becsülték őket. A család a kincset többé vissza nem adta, további sorsáról semmit sem tudunk. A pontos lajstromokból sok megfigyelést tehetünk középkori ötvösségünkre, sajnos azonban budai kolostorok anyagát a többitől szétválasztani nem tudjuk, pedig a kincsek jelentős része kerülhetett ki az igen gazdag budaszentlőrinci kolostorból. A főváros nélkülözhető egyéb egyházi kincseit a török elleni hadjáratra, közvetlenül a mohácsi vész előtt gyűjtötték össze.

36 A királyi kincsek és két budai kápolna kincstárának sorsa sem alakult kedvezőbben. Mária királynő a mohácsi vész után hajóra rakatta és sajátjaként kezelte a budai királyi palota kincseit és a két leggazdagabb egyház, a királyi várkápolna és alamizsnás vSzent Jánosról nevezett templomok kincstárát.

37 Ehhez a szállítmányhoz kerültek még a visegrádi várkápolna drágaságai is. "Útközben úgy látszik Szapolyai-párti katonák rabolták ki. Esztergom körül pedig a királynő hajói közül kettő elsüllyedt. A többi elérte rendeltetési helyét, Pozsonyt. A királyi kincstár nagyrészét Máriával való megegyezés értelmében Ferdinánd Bécsbe vitette. A templomi kincseket Nádasdy Tamás és Szalay János részben elzálogosították, a pénzt pedig zsoldra, majd Pozsony megerősítésére fordították. Az egyházi ruhák egy része még rövid időre visszakerült az illető templomokba. A két budai egyház kincseinek még megmaradt részét a pozsonyi káptalan őrizte, míg 1569-ben Miksa császár hatalmi szóval szintén Bécsbe vitette. Egy része az alamizsnás Szt. Jánosról nevezett kápolna kincsének valószínűleg Pozsonyban maradt, mert 1712-ben visszakerült Budára. A Szt. János-kápolna kincsei kisebb részét, mely túlnyomó részben Szapolyai János király édesanyjától származott, a kápolna capellmaistere Péter 1541-ben a török elől két ládában Eperjesre menekítette.

38 A kincsek azonban 1554-ben Ferdinándnak átadattak, hogy Bécs és Komárom erődítési munkálatainak költségeire fordíttassanak. Ezek az emlékek minden valószínűség szerint nem kerülték el a beolvasztást. A kincsek között volt egy áttetsző zománccal díszített ezüst oltártábla, állítólag Szapolyai János édesanyja birtokából. Az ezüst oltár közepét Mária oltárképe foglalta el, a fennmaradó felületet a kisded Jézus életéből vett jelenetek díszítették. Az ikonográfiái tartalom, de főleg a technika, a művet a XIV. századba utalja. Az áttetsző ezüst zománctechnikának 340