Budapest Régiségei 14. (1945)

Szilágyi János: Az aquincumi helytartói palota : az 1941. évi ásatások az óbudai Hajógyárszigeten 29-153

Az óbudai Hajógyársziget régóta úgy ismeretes, mint rómaikori emlékek lelőhelye. Különösen az a része, ahol az Első Dunagőzhajózási Társaság (DGT, DDSG) építkezései alkalmával ismételten alkalom nyílott arra, hogy az ókori római világbirodalom itteni rommaradványait és .egyéb emlékeit az évszázadok iszap- és portakarója alól újra napfényre hozzák. Az 1854—1857. években olyan épületeket tártak itt fel,

1 amelyeket római fürdőknek minősítettek. Már ekkor megállapították azt is, hogy a sziget az ókorban összefüggött a jobbparti szárazfölddel, mert a KisDunaág medrében keresztben menő falat figyeltek meg.

l/a Majd munkáslakások építésekor kőkoporsókat találtak, amelyeket régebbi rómaikori sírok kőlapjaiból és téglákból állítottak össze.

2 A DGT hajógyártelepén feltárt rómaikori fürdőromok, noha díszes mozaikpadlójuk és festett falai jelezték azok értékét, egyideig műemlékhez nem méltó bánásmódban részesültek. Römer Flór is, a magyar régészet úttörő apostola és Zsigmondy Gusztáv, a lelkes mérnök fáradozásai eredményezték végre azt, hogy a DGT kiürítette az addig raktárul szolgált rómaikori fürdőromokat és faajtókkal, valamint lépcsőkkel látta el azokat.

3 Később — amint ezt 1941. évi ásatásunk alkalmával próbaárkainkkal megállapíthattuk —

;

, nyilván a gyártelepen észlelhető általános helyszűke miatt, ezen régebben kiásott rómaikori romok fölé mégis raktár- és lakóházak épültek. Több feliratos kőemlék is ismeretes

4 a Hajógyár szigetről, valamint az egyik fürdőhelyiség vöröses-barnára festett, kék csíkokkal mezőkre osztott falán falkarcolatos felírást találtak. 5 Ilyen előzmények után érthető érdeklődéssel vettük az 1941. év tavaszán a DGT akkori igazgatóságának szíves jelentését, hogy egy árok ásása alkalmával festett fal- és mozaikpadozattöredékeket találtak munkásai. Az Aquincumi Múzeum tisztviselői azonnal kiszálltak, majd 31