Budapest Régiségei 14. (1945)

Nagy Lajos: Zöldzománcos római dísztál Budáról : adatok a pannóniai zománcos kerámiához 283-302

A leány falusi őrtorony két zöldzománcos korsója. (Aquincumi Múzeum.) korát pontosan datálhatjuk a Kr. u. II. század első két évtizedére. Világos citromzöld zománca és finom borostyánlevél dísze az emonai és más délpannóniai darabokkal mutat fel teljes egyezést. (13. kép.) Ez a jellemvonás elválasztja az új budai dísztáltól és annak kiskőszegi társától. A II. század közepére és második felébe kell helyeznünk a nagy számban fennmaradt serpenyőfogókat. Pannónia inferiorban és így Aquincumban is több darab fordul elő (14. kép,) s azonnal feltűnő a bronzserpenyőkkel való

15 rokonságuk, ami a fémtechnika utánzását jelenti ez esetben is. Ismerünk két serpenyőfogót, az egyiket Eszékről, a másikat az Aquincumi Múzeum gyűjteményéből, melyeken ugyanazon mester jelzése szerepel. (15. kép.) A név elolvasása nem könnyű, mert az égetett agyagalapon a mintából kiöntött díszítések és betűk a reájuk kerülő bevonó zománc miatt, mint a kiskőszegi tál esetében is említettük, elmosódtak. A mester nevének olvasása a következő : FECfc—VALMAX feci-Val(erius) Max(imus) 296