Budapest Régiségei 14. (1945)

Járdányi-Paulovics István: Germán alakok pannoniai emlékeken 203-281

A kissé balra fordított tej ecsken az arcot hosszú haj kereteli, amely hátul természetesen, rendezetlenül omlik, le betakar va vállait s részben a hátát is. Éppen ez a természetes haj kezelés vagy hajviselet - a homlok közepén levő kettéválasztásnál előre eső kis haj tinccsel— rendkívül jellemző a germán nők ábrázolásait illetőleg. Mikor először merült fel a gondolat, hogy germán nő képmásával van dolgunk, a szobrocska típusára vonatkozólag előbb negatív bizonyítékokat igyekeztem produkálni. A finom ovális arc, a fej kecses meghajtása, a ruhátlanság, valamint a karok helyzete némileg Venusra vallanának. Ha a karok magasabbra lendülnének, szó lehetne a haját fésülő, befonó, tartó 26- ké

P; - ffigahi kùbrom . n germán nő ábrázolásával. istennőről. A fej tetőn a haj fölött keresztben Magyar Nemzeti Múzeum. kiáll egy kis hosszúkás bronztag. Amennyiben ezen törési felület lenne, valami kiálló fejékre, pl. Isis-jelvényre gondolhatnánk. Ez azonban szélesebb felépítésű diadémmal függ össze, mint éppen legutóbb publikált brigetioi Isismellszobrocskáknál is láthattuk. (Arch. Ert. 1942., 218. kk. XXVII., t. 4—6.) Azonkívül Isist éppen ruhásán ábrázolták, mellén a jellegzetes Isis-csomóval. A fejtetőn kiálló tagocska inkább a kis szobor rendeltetésével függhet össze ; valami ilyesféle célt szolgálhatott a mellbimbók alatt a középen látható lyuk is. A karok mozdulata is valószínűleg rendeltetésével lehetett kapcsolatos : talán egy kisebb bronzcsoport trofeuma alatt, mellett, ahhoz támaszkodva, egyik karjával azt fogva állott vagy esetleg ülhetett. A L,ugdunum Convenarumban lelt, s újabban ismertté vált, germán nőt ábrázoló álló márványszobor

133 pl. trófeum tartozéka volt. Hozzánk közelebb eső, sok tekintetben forrásközvetítő területről, Aquileiaból ismerünk igen rokonvonású fej et, illetőleg mellszobrot trófeum-maradvánnyal szoros kapcsolatban.

134 Már ezen analógiák is kétségtelenné teszik, hogy barbár nőnek, mégpedig germán asszonynak szobrocskájával van dolgunk. A homlokon Budapest Régisége! XIV. 257