Budapest Régiségei 14. (1945)

Járdányi-Paulovics István: Germán alakok pannoniai emlékeken 203-281

retro sequuntur ; ac saepe in ipso solo vertici religatur ; principes et orna­tiorem habent.« Ezen adattal egybehangzóan az ábrázolások általában azt mutatják, hogy a fiatalabbak hajuk nagy tömegét ferdén, oldalt fésülve a homlok közelében a halánték fölött csomóba kötve viselték. Magának a suebus nodus-nak a formája természetesen nemcsak az emberek kora szerint, hanem törzsek, területek, korok szerint is bizonyos különbözőségeket, változásokat mutathatott. Különbségek keletkeztek azáltal is, hogy egyik­25. kép. Germánt ábrázoló kis bronzfej Dunapenteléről. Magyar Nemzeti Múzeum. másik ember ízlésesebben, elegánsabban tudta és akarta elrendezni ily­f ormán haját : magasabbra vagy alacsonyabbra engedte a haj csomót ; a hanyagabbak vagy ügyetlenebbek pedig csak rendetlenül, odavetett módon viselték ezt a faji jellegű hajtincset. Gondoljunk e tekintetben a zsidók rituális, kétoldali haj tincseinek különbözőségeire : van, aki gon­dosan felcsavarja azokat, másiknál viszont rendetlenül lógnak le. Egy bizonyos : a germán nodus csak ott található meg, ahol nincs semmiféle fejfedő ruházat. 115 Miként a haj csomóba-kötésének az oka tulajdon­képpen gyakorlati volt (a szabad germánokat megkülönböztető hosszú haj, különösen harc közben, akadályul ne szolgáljon, tehát csomóba kellett kötni), akként a bizonyos korban (főként öregkorban) történt haj viseleti változásokat is az élet, a szükség idézte elő. Az öregeknél 253

Next

/
Oldalképek
Tartalom