Budapest Régiségei 14. (1945)

Járdányi-Paulovics István: Germán alakok pannoniai emlékeken 203-281

quád-markomann háborúk következtében s ezen germán törzsekkel való egyéb kapcsolatokban a fajilag, haj- és ruha viselet szempontjából egy­formán idegenül ható népiségnek az ábrázolása. Aligha tévedünk, ha azt merjük állítani, hogy ezen képmások bizonyos helyi típusokat ábrázolnak, amely típusok — természetesen régen kialakult minták nyomán — éppen itt a Közép-Duna mentén keletkeztek. Ezen állításunkat erősen alá­támasztja egy brigetioi kisplasztikái műhelynek, illetőleg mesternek (Romulianus artifex) igazolt működése és az ismertetett brigetioi agyag­minta. 110 A kis bronz-mellkép (24. kép.) Brigetioban (Szőny, Komárom megye) került napfényre és jelenleg a M. Nemzeti Múzeumban látható. (I,elt. száma 4—1933. 4.). 111 Magassága 9-8 cm. A hátul egyenesen, simán levágott, belül üres mellrész öt levélből álló kehelyből nő ki. A középső levél alatt (valamire való raerősítését szolgáló) ma részben letört nyúlvány állott ki. Erőteljes és mégis nyúlánknak ható nyakon ül az érdekes fej, amelynek legfeltűnőbb jellegzetessége a rendezetten dús szakáll és a barbárjellegű, kétfelől lelógó bajusz mellett a különös hajviselet. A hátulról (egészen a tarkóról) előre fésült hosszú haj mint egy sapka borítja a fejet, betakarva részben a bal halántékot és a homlokot is. Az így gondosan összefogott hosszú haj csomóba kötve azután — sapka-bojt gyanánt — csüng le a fejtetőről a jobb halántékon. Ez a keret élénk, de komoly tekintetet övez, amelynek szemei határozottan tekintenek fölfelé előre ; az orr, bár hegyes, laposan kiszélesedő, húsosak az ajkak, az erős pofa­csontokon itt is jól párnázottak az orcák. A jobb fülkagyló lényegesen nagyobb, mint a bal ; a jobb fülcimpa felett, a fülnyílást is elzáró, pálca­szerű, ferde idegen tárgy figyelhető meg : talán egy különös fülönfüggő dísz, vagy éppen a germán fajiság megkülönböztető, esetleg az előkelőb­beket illető jelvénye lehet. A nyugodt összhatású mellszobrocska egyál­talán nem kelti bennünk a vad »barbár« benyomását, hanem inkább egy javaférfikorban levő komoly, sőt előkelő egyén portréját látjuk benne. Ezen kiválóbb kvalitású kisbronz jelentősége abban áll, hogy nem­csak germán típust reprezentál, hanem kétségtelenül egy »személyiséget« ; meghatározott, a maga idejében ismert vezető, előkelő germán egyéniséget. Olyant, aminőt a császárkor egész folyamán a késő-római időkig — az egy Arminius-t kivéve — még a történelemből, az írott adatokból sem isme­250

Next

/
Oldalképek
Tartalom