Budapest Régiségei 14. (1945)

Járdányi-Paulovics István: Germán alakok pannoniai emlékeken 203-281

quád-markomann háborúk következtében s ezen germán törzsekkel való egyéb kapcsolatokban a fajilag, haj- és ruha viselet szempontjából egyformán idegenül ható népiségnek az ábrázolása. Aligha tévedünk, ha azt merjük állítani, hogy ezen képmások bizonyos helyi típusokat ábrázolnak, amely típusok — természetesen régen kialakult minták nyomán — éppen itt a Közép-Duna mentén keletkeztek. Ezen állításunkat erősen alátámasztja egy brigetioi kisplasztikái műhelynek, illetőleg mesternek (Romulianus artifex) igazolt működése és az ismertetett brigetioi agyagminta.

110 A kis bronz-mellkép (24. kép.) Brigetioban (Szőny, Komárom megye) került napfényre és jelenleg a M. Nemzeti Múzeumban látható. (I,elt. száma 4—1933. 4.).

111 Magassága 9-8 cm. A hátul egyenesen, simán levágott, belül üres mellrész öt levélből álló kehelyből nő ki. A középső levél alatt (valamire való raerősítését szolgáló) ma részben letört nyúlvány állott ki. Erőteljes és mégis nyúlánknak ható nyakon ül az érdekes fej, amelynek legfeltűnőbb jellegzetessége a rendezetten dús szakáll és a barbárjellegű, kétfelől lelógó bajusz mellett a különös hajviselet. A hátulról (egészen a tarkóról) előre fésült hosszú haj mint egy sapka borítja a fejet, betakarva részben a bal halántékot és a homlokot is. Az így gondosan összefogott hosszú haj csomóba kötve azután — sapka-bojt gyanánt — csüng le a fejtetőről a jobb halántékon. Ez a keret élénk, de komoly tekintetet övez, amelynek szemei határozottan tekintenek fölfelé előre ; az orr, bár hegyes, laposan kiszélesedő, húsosak az ajkak, az erős pofacsontokon itt is jól párnázottak az orcák. A jobb fülkagyló lényegesen nagyobb, mint a bal ; a jobb fülcimpa felett, a fülnyílást is elzáró, pálcaszerű, ferde idegen tárgy figyelhető meg : talán egy különös fülönfüggő dísz, vagy éppen a germán fajiság megkülönböztető, esetleg az előkelőbbeket illető jelvénye lehet. A nyugodt összhatású mellszobrocska egyáltalán nem kelti bennünk a vad »barbár« benyomását, hanem inkább egy javaférfikorban levő komoly, sőt előkelő egyén portréját látjuk benne. Ezen kiválóbb kvalitású kisbronz jelentősége abban áll, hogy nemcsak germán típust reprezentál, hanem kétségtelenül egy »személyiséget« ; meghatározott, a maga idejében ismert vezető, előkelő germán egyéniséget. Olyant, aminőt a császárkor egész folyamán a késő-római időkig — az egy Arminius-t kivéve — még a történelemből, az írott adatokból sem isme250