Budapest Régiségei 14. (1945)

Járdányi-Paulovics István: Germán alakok pannoniai emlékeken 203-281

erklärt.« A bronzkori férfiruházatról szólva Sophus Müller ezeket mondja

36

: »Ferner diente ein grosser und schwerer Knopf aus Bronze (Abb. 120) oder Holz, der in einem Gürtel um den Leib angebracht war, zum Zusammenhalten der Unterkleidung. Wenn wir noch hinzufügen, dass in den Männergräbern bisweilen auch einige von den weiter unten besprochenen runden Bronzebuckeln vorkommen. . .« Ez a divat tehát ily messzire megy vissza.

37 Az ősgermán ruha viselet jellegzetes maradványa ez a korong, amely a sokévszázados római érintkezés idején is megmaradt, mint ezen császárkori ábrázolásokon látjuk. Rómaikori ily leletről eddig nincsen tudomásom, bizonyos homályos rendeltetésű bronzkorongok azonban ebből a szempontból megvizsgálandók lesznek. A második lapidáris emléket minden bizonnyal éppen Marcus Aurelius felvidéki vállalkozásával kapcsolatban, aquincumi helytartó állította. Díszes mészkőoltár (3. kép.), amely mind feliratával, mind domborműveivel a germánok feletti győzelmet illusztrálja s amelyen legyőzött germán ábrázolásával is találkozunk.

38 Magassága 86, szélessége 58 és mélysége 38 cm. Három oldalán tagolt díszű alap és még díszesebb felső párkány (sarok-akrotérionok alatt ékrovás-díszes perem, astragalos- és hornyolt dísz) fut körül. Tagolt keretű előlapján igen jó betűkkel vésett felirat látható : VIRTVTI ET HONORI L • VLPIVS MARCEIJAS LEG•AVG PR-PR PANNON • I NF Az emlék 1818 óta ismeretes, a pécsi székesegyház körül tűnt fel, pontos lelőhelyét nem ismerjük. 1873 óta Budapesten a M. Nemz. Múzeumban van. A felirat és ábrázolásai egyenesen kizárják azt, hogy eredetileg is Sopianaeban állott volna. Domaszewski

39 aquincumi erede218