Budapest Régiségei 14. (1945)

Tompa Ferenc: Adatok Budapest őskorához : 2. közlemény 7-28

amely alatt az edény a fenék felé gyorsan szűkül. Edényünk azonban nemcsak formájában, hanem díszítésében is a badeni kultúra legtipikusabb képviselőjének mondható. A váll felett ugyanis a nyakon négy párhuzamos árkolás fut körül és ilyen bemélyített, függőleges, de kissé rendszertelen vonalkázás díszíti a hasi részt is, amelynek öblén ezenkívül még négy függőleges hosszanti dudor is látható, amelynek ferde vonalkázása mintha a zsinór vagy kötél csavarodását akarná utánozni. Éppen ebből merünk arra következtetni, hogy a kultúrának ez a díszítő eleme az akkor éppen nem ismeretlen felfüggeszthető vagy hordozható edények zsinórozását jelképezi. Ez az árkoló díszítés a badeni kultúrának még annyira eredeti, jellegzetes díszítése, hogy éppen ezért a cseh kutatás ezt az agyagművességet »kannelierte Keramik«, —- »árkoltdíszű kerámiá«nak is nevezi. A nyakat áthidaló széles szalagfül a perem fölött két eléggé hangsúlyozott szarvat, »ansa lunátás« díszt alkot. Az edény színe foltos szürkésbarna. Magassága 14 cm, szájátmérője 9 cm. (1. kép 2.) 2. A második edény egy nagyobb füles csésze, amelynek a nyaka kissé tölcséres, pereme pedig a füllel szemben előreugrik. A váll-, illetőleg a hasi rész csak egy kis öblösödéssel van jelezve. Feneke aránylag kis átmérőjű. A vállon két bemélyített, körülfutó pontsort találunk, amely azonban nem a badeni kultúra megszokott, lencseszerű, azaz köralakú pontdíszítését mutatja, hanem a bemélyítés az ú. n. ékrovásos technikával (Kerbschnitt) készült, amelyet a badeni kultúra a vele szoros rokoni kapcsolatban álló északi kultúráktól (Walternienburg—bernburgi csoport) örökölt. Az edény színe szürke, magassága 9*5 cm, szájátmérője 165 cm. (1. kép 3.) Közelebbi lelőkörülmények nem voltak megállapíthatók. Ezt az utóbbi edényt »Budapest történetében«, mint a Hajtsár-útról előkerült edényt mutattuk be. Tény az, hogy az előbbi edénnyel együtt Müller György ugyanazon földmunka alkalmával mentette meg, s minthogy a két úttest keresztezi egymást, kétségtelen, hogy ugyanarról a lelőhelyről van szó, ahonnan egyébként fiatalabb kultúrák emlékanyagát is be fogjuk mutatni. A Hajtsár-út szerepel, mint lelőhely további két edénynél is, amelyek mint szórványos leletek kerültek a Fővárosi Múzeum gyűjteményébe. 12