Budapest Régiségei 14. (1945)

Szilágyi János: Az aquincumi helytartói palota : az 1941. évi ásatások az óbudai Hajógyárszigeten 29-153

Ezen a helyen nem avatkozhatunk bele abba a vitába, amely azon kérdés körül folyik még ma is, hogy milyen technikával készültek általában a rómaikori falfestmények.

120 Némely festékanyag — p. o. a kék — száraz alapot kívánt, az ilyet természetesen száraz alapra kellett festeni. A festékanyagot az általános szokásnak megfelelően valamiféle kötőanyaggal (enyv, tojásfehérje, viaszk, méz, mézga, tej) keverték és vízzel, olajjal hígították.

121 Előbbi az al secco eljárás, utóbbi keverési müvelet a tempera-íestési mód. Palotánk vakolatdarabjain a kék és a fekete szín, valamint néhány színmező pettyezése lehámlott, ezeket e szerint bizonyosan al secco technikával festették egy másik alapszínre. A már régebben felszínre hozott hajógyárszigeti falfestményeket technikai szemszögből is megvizsgálták. Az eredmény ismertetője szerint a festés a nagyon gondos alapozás ellenére is általánosan al secco technikával történt, tempera-íestési eljárással. A vízzel kevert festékanyagból a víz elpárolgasa után az enyv vagy fehérje, illetőleg egyéb kötőanyag tapasztja a festéket az alaphoz.

122 Ezzel a megállapítással egyezik a mi megfigyelésünk is a hajógyárszigeti rómaikori falfestés technikáját illetőleg.

123 Palotánk rendeltetése és jelentősége. Az aquincumi legió-táhor praetoriuma és legatusi palotája. Miután a leleteket és az építmény alaprajzát részleteiben áttekintettük, az összképből levonandó végső következtetések helyéhez érkeztünk el. Itathattuk, hogy világos alaprajzú épülettel állunk szemben, amelynek falai a bolygatatlan talajra épültek. Az előkerült alapfalakon át kibontakozó világos alaprajz magábanvéve arra mutat, hogy palotánk helyén minden idők folyamán csak ez az egyetlen épület állott, amely sohasem pusztult el elemi vagy erőszakos behatásra annyira, hogy alapjaitól újjá kellett volna építeni, esetleg a lerombolódott építmény törmelékének elegyengetése által nyert rétegszintben. Kijavították, kitatarozták [a napfényre került bélyeges téglák tanúsága szerint két ízben : 1. a markomán háborúk pusztításai nyomán Marcus Aurelius (Kr. u. 161—180) császár korában ; 2. utoljára Caracalla vagy Elagabal idejében], ki is bővítették, de »a ffundamentis« helyreállításra nem volt 124