Budapest Régiségei 14. (1945)
Szilágyi János: Az aquincumi helytartói palota : az 1941. évi ásatások az óbudai Hajógyárszigeten 29-153
színes, vízszintes és függőleges zónák képezése, önmagukban tekintve jóval korábban is előfordulnak a Kr. u. II. század derekánál, amikor az ú. n. II. inkrusztációs stílus már teljesen kifejlődött. Már a Kr. e. III— IV. századi ógörög falfestészetben találunk ilyen zónásrendszert, mégpedig vízszintes tagoltságban. 107 A Köln-müngersdorfi földesúri lak egyik falán a falfestés, amely a Kr. u. 70—100 évek között készülhetett, alul barna-bordó mezőkből áll. Ezeket sárga és zöld pontokkal hintették be és fehér sávok választják el őket egymástól. A fal középrészén a na gy vörös mezőket hármas, szürke-sárga-szürke vagy szürke-zöldszürke színű csíkozás határolja el, 108 amint palotánk némely falán. Hadrianus császár (Kr. u. 117—138) korából való példa mindenekelőtt a Hadrianus-íéle villa Tivoliban, ahol az egyik fal festése térelosztásban már teljesen hajógyárszigeti palotánk in situ megmaradt rendszerének mását képezi. 109 Vörös- és ibolyaszínű középmezőt felül hosszú, vízszintes, kék csík zár le. E fölött lebegnek a vörös sávval körülhatárolt, derékszögű négyszögalakú színmezők (zöld színre festve). A keretes színmezők közti falsík-részeket széles, vörös barna sávok merőlegesen tagolják. A példák szaporítása nélkül azonban már ennyiből megállapíthatjuk, hogy palotánk falfestészeti maradványai mégis más korból származnak, mert ezeken a mezőket, illetőleg a mezők közét kitöltő díszítő elemek és a kidolgozás általános jellege elüt a fenti példáktól. Ha a bekeretezett mezőktől és az elválasztó sávoktól eltekintünk, a Kr. u. II. század első felében (Wirth-íéle philhellénisztikus korszak 110 : Kr. u. 100—160) megnyilvánuló nyugodt szimmetria, tiszta, éles alakvonal-vezetés, szabályosság, egyszerűség, sőt olykor laposság, a takarékosság a díszítő elemek alkalmazásában m éppenhogy más jellegzetességekkel van helyettesítve a mi palotánk faldíszítési módjában. Amíg a markomán háborúk előtti idők mestere hegyes ecsetével finom, legapróbb részletekig kidolgozott munkát hozott létre, a mi művészünk skiccszerüen dolgozott, könnyedén, foltokat odavető impresszionista felfogásban. A térkitöltő díszítő elemek elrendezésében jelentkező bujaság és nyugtalanság, az alakok körvonalát elhomályosító »festőiesség«, ferdevonalúság és asszimmetria, a díszítésben az építészeti elemek teljes elhanyagolása, a kivitelben a szabálytalankodás, új mértani díszítő elemek keresése 112 (háromszögek, körök, összekapcsolt, kerek színes 120
