Budapest Régiségei 13. (1943)

Nagy Lajos: Dirke bűnhődése az aquincumi mozaikon 77-102

Zethos feje fölötti részlet, ahol is, mint egyetlen nagyobb üres helyen szerepelhettek volna. Mozaikunk középrészében ábrázolt jelenet úgy tekintendő, mint egy nagy művészi központból a Középduna-menti tartomány fővárosába is mintalapok útján eljutó festmény másolat a polgári városrész anyagi jólétének és ezzel karöltve magasabb kultúrigények után vágyó korszakában. Készítési korául a Kr. u. II. század végét és a III. század első felét jelölhetjük meg. A mozaikkép mintalapja nem volt már hű másolata egy eredeti festménynek, vagy annak valamelyik rómaikori másolatának. A fősúly — mely különben Pannónia mintalapokat követő mitológiai ábrázolású mozaikjaira általános — nem a festőiség jellegének kidomborítására volt fektetve, hanem csak arra, hogy az eredeti képnek kompozícióját, alakjait adják vissza változtatás nélkül. Bz magyarázza meg, hogy a talaj és háttér éreztetésére és az eredeti színskála betartására nem is törekedtek. Ezt az egyszerűsítést azonban még a mintalapok készítői végezték el ott és akkor, mikor a másolatokat készítették. Az egyszerűsítés magyarázza meg azt is, hogy az alakok rajzánál anatómiai tekintetben kifogásokat is emelhetünk, amelyeket a mintalap másolói rovására is írhatunk, nemcsak mozaikunk mesterére. Emlékünk a Dirkemonda egyetlen mozaikfeldolgozása. A képzőművészet majd minden ágában megtaláltuk. Szerepel etruszk hamvvedreken, vázákon, nagy szobrászati alkotásban, kisplasztikában, falfestményeken, elefántcsontfaragáson, gemmákon, érmeken. 93 15. kép. — Pompeji falfestmény.