Budapest Régiségei 13. (1943)
ÉRTESÍTŐ - Nagy Tibor: A Castricius stélé kora 463-470
vidéken, ahol Claudius óta mondhatni kizárólagos lesz. 24 A Rajna mentén s az attól művészetileg befolyásolt Britanniában tartózkodott légiónk 86 előtt 25 s ez a körülmény megérteti velünk, hogy a Rajnavidéken és Britanniában is általános ábrázolási módot kapjuk a Castricius-stélén. Az elmondottak után az is csak természetes, hogy a Castricius alakjáról leolvasható stílussajátosságok csupán Britannia és a Rajnavidék teljesalakos katonaköveinek figyelembevételével tárgyalhatók. Ép ezért a következőkben adott fejtegetések e nyugati határtartományok sírköveinek stílussá játosságait tárgyaló újabb dolgozatok 26 ismeretét már feltételezik. Castricius alakja széles, félkörösen enyhén befelé mélyülő fülkében áll teljes elölnézetben. Alakja laposan szétterül a fülkében, amelyet teljesen betölt. A sisakrész egészen hozzáragad a felső szegélyhez és a ferdén tartott pilum felső része is szorosan követi a szegély függőleges vonalát. A fülkéhez viszonyított aránytalan kompozíció következménye az is, hogy az ovális pajzsnak csupán háromnegyed része jutott a fülkébe. Az alak kompozíciójának túlméretezettsége mellett a test anatómiai aránytalanságai is igen nagyok. A lábak túlhosszúak, a balkar rövid, a nyak teljesen hiányzik. A jobb alsókar ezért azt a benyomást kelti, mintha a kőfaragó rövidülést alkalmazott volna. A plaszticitás hangsúlyozására a kőfaragó nem alkalmazta a testnek kissé jobbra vagy balra történő elfordítását, amint azt az egykorú Rajnavidéki sírköveken látjuk. Castricius merev tartása, alakjának kemény vonalú megformálása teljesen elüt a tartományunkban Hadriaiiustól kezdve jelentkező, hellenisztikus mintaképeket követő lágy vonalú, 24 Espérendieu, nr. 5790—92., 5797—99, 7404. (Mainz); 6125 (Bingen); 6136, 6137 (Bingerbrück); 6157 (Kreuznach) ; 6207, 6209, 6213 (Andernach); 6252—6255 (Bonn) ; 6575 (Neuss). — Cf. H. Hof mann, loc. cit. — A. Schober, op. cit. p. 208. —• L. Hahl, 7,ut Stilentwicklung der provinzialröm. Plastik in Germanien und Gallien. Darmstadt. 1937 12 sk. 11. 25 E. Ritterling, Ö. Jh. VII. Beibl. 25. sk. hh. és I,egio címszó PW-RE, XII. 1445. h. 2 * L. Hahl, i. m., 15. sk. 11. — Helmut Schoppa, Die Welt als Geschichte. 1938. 331. sk. 11. teljes alakábrázolásoktól. 27 A kőfaragó továbbá határozottan megkülönböztette az lígynevezett álló és játszólábat. A testsúly a jobblábon nyugszik ; a ballábat kissé hátrahúzza és a saroknál felemeli. Míg a lábak háromnegyed reliefben, plasztikusan vannak kifaragva, addig a széles, lapos felsőtest, a csak enyhén domborodó mellrésszel együtt szinte belesimul a háttérbe ; a test kontúrjai itt utána vannak húzva. A fej enyhén előrehajlik s közvetlenül a vállakon ül. A lábakat és a fejet gondosan faragta ki a kőfaragó. Ez a gondosság egészen a minuciózus aprólékosságig terjed az övről lelógó bőrszíj jak és a balteus bőr díszeinek visszaadásában. A felsőtest és a karok ezzel szemben elnagyoltak. A jobb alsókar egyetlen formátlan hústömeg. A bőrpáncél szegélydíszét pedig itt egyáltalában nem jelezte a kőfaragó. Az ormótlan, kinyújtott balkézfejen csupán mély bevágások különítik el egymástól a pálcaszerű hosszú ujjakat, míg a körmök gondosan fel vannak tüntetve. A relief szerűség és a plaszticitásra való törekvéssel párhuzamosan jelentkezik a nagy, sima felületeket (mellrész) és az aprólékosságokat kedvelő gondosság. Mindezt a kőfaragó számlájára lehetne írni, ha ez a minden vonatkozásban kifejeződő kettőség nem volna a Flaviuskori »légionárius stilus« 28 sajátossága is, ahová stélénk Castricius portrait ja szerint is tartozik. Az ovális, húsos arc keményen modellált. A homlokrész keskeny és nem domborodó, hanem síkszerű. A szemrész erősen hangsúlyozott. Széles, ívelt sáv határolja felülről a szemüreget, amelyben nagy, hosszúkás és elkeskenyedő szemgolyók ülnek. A szemhéjjak, mint keskeny, ívelt szalagok fogják körül a pupilla nélküli szemgolyót. A keskeny, vékony ajkak kissé szétnyílnak. Az arc lefelé elkeskenyedik és kerek, kissé energikusan előreugró állban végződik. Azonos stílussajátosságokat " I Y d. pl. Mestrius sírkövét (A. Schober, i. m., nr. 157, 76. kép.) és e szerzőtől felsorolt további késői típusokat. ' 28 A. Furtwängler, i. m., 500. sk. 11. alapvető fejtegetései mellett lásd: L. Hahl (i. m. 12.sk .) eredményeit Helmut Schoppa, Die Welt als Geschichte. IV. 1938. 331. sk. 11. megjegyzéseivel. 466
