Budapest Régiségei 13. (1943)

ÉRTESÍTŐ - Nagy Tibor: A Castricius stélé kora 463-470

NAGY TIBOR A CASTRICIUS STELE KORA (Deutscher Auszug Seite 569) A hazai és a külföldi kutatás már ismételten foglalkozott az Aquincumi Múzeum helyi mészkőből faragott egyik szép stélé j ével, amely Caius Castricius Victor comoi légionárius emlékét örökíti meg. (1. kép.) A publikáló az antiquárius szempontokat helyezte előtérbe.

1 Majd A. Furtwängler mint az általa kidolgozott »légionárius stilus« jelentős aquincumi emlékét említette meg.

2 Művészettörténeti szempontból foglalkozott stélénkkel két összefoglalás, elsősorban a kőemlék felépítését, a teljes alakábrázolást, valamint az oromzat akanthus-díszét tárgyalva.

3 Ritterling fontos felismerése a feliratos részben említett M. Turbo személyét illetőleg a historikusok figyelmét is e stélére irányította.

4 Utoljára összefoglalóan az 1934-ben megjelent aquincumi vezető foglalkozott ezzel az emlékkel.

5 Az eddigi kutatás azonban néhány fontos kérdésben nem jutott végleges eredményre, így mindjárt, hogy csak egyet említsünk, a stélé állításának idejére nézve a mai napig megoszlanak a vélemények. Míg a kutatók egyik része általánosságban az I. századra gondolt,

6 addig mások Traianus 1 Kuzsinszky B., Budapest Régiségei. VII. 1900. 21. 1. 17. szám. 2 A. Furtwängler, Das Tropaion v. Adamklissi (Abhandl. d. kgl. bayer. Akad. d. Wiss. I. Klasse. XXII. 1905) 502. 1. 3 H. Hofmann, Römische Militärgrabsteine der Donauländer. Wien. 1905. 68—69. 11. 55. szám. A

. Sehober, Die römischen Grabsteine von Noricum und Pannonién. Wien. 1923. 76. 1., 162. szám. 4 E.Ritterling, PW-RE. XII. 1445. h. — A. Stein, PW-RE. XIV. 1930., 1598 h. — C. Patsch, Der Kampf um den Donauraum unter Domitian und Traian (WASB. 217, 1.) 163—164. 11. 5 V. Kuzsinszky, Aquincum. Ausgrabungen und Funde. 155. sk. 11. 6 A. Furtwängler, Hof mann, A. Schober, loc. érturalkodásának második felére.

7 Sőt egy munkán belül is találkozunk két különböző datálással.

8 Az ilyen bizonytalanságot mentheti, hogy döntő érveket eddig nem szolgáltattak egyik időhatár mellett sem. Az elmondottak után, azt hiszem, nem egészen felesleges ezt a stélét ívj abb vizsgálat tárgyává tenni. A leletkörülmények,

9 a stélé felépítése és dekoratív elemei,

10 a felirat fogalmazása,

11 valamint a betűtípusok stélénket a korai, I. századi aquincumi katonai kövek csoportjába sorolják. A felirat szövegének 4. és 5. sora közelebbi támpontot nyújt a stélé pontosabb állítási idejére vonatkozólag. Itt ugyanis M(arcius) Turbo személyében megnevezve találjuk azt a századparancsnokot, akinek centúriájában az elhunyt szolgált. Ritterling (loc. cit.) s utána a kérdéssel foglalkozók, Hadrianus császár más forrásokból jól ismert azonos nevű barátját, Quintus Március Turbo személyét ismerték fel Castricius századparancsnokában. Kz ellen epigrafiailag csak annyi hozható fel, hogy a feliratunkon egy Marcus és nem Március Turbo szerepel. KI kell azonban ismernünk, hogy számos 7 C. Patsch, loc. cit. 8 V. Kuzsinszky, op. cit. 5. 1. »Traiaiius-kori«, 156. 1. »95 körül«. Ez utóbbi dátum azért is elfogadhatatlan, mert a legio II adiutrix akkor Singidunumban állomásozott (R. Syme, J. R. S. XVIII. 1928. 55. 1.). 9 A Budai Vigadó lebontásánál, a római út mentén, három másik, Hadrianus előtti sírkő társaságában (CIE. III. 14349, 4; 14349, 9. Bp. R. VII. 20. 1.) került elő. 10 Keskeny lábazat, kymakerete feliratos mező, fülkében álló teljes alak, oromzat páfrányszerű levéldísszel. 11 D. M. formula hiánya, az elhunyt nominativusban történő említése, az origó és a filiatio jelölése, a h. s. e. formula használata. 463