Budapest Régiségei 13. (1943)

ÉRTESÍTŐ - Garády Sándor: Jelentés az 1936-1942. évben végzett ásatásokról 401-438

20. kép. Hunfalvy-utca 8. Törökkori kút és pöcegödör. lágy anyagú edényt talán a fenékbélyeg benyomása végett erősen kézbe fogták. Az edénynek úgy külső, mint belső felülete durva. Belseje egyik felén rozsdavörös folt van. Ez az edény egyik régi alakja Árpádkori keramikánknak. Fenékbélyege körbe foglalt egyenlőszárú kereszt, amelynek szárai a végek felé elvékonyodnak. A másik sárgásfehér edénynek, amely alighanem szintén kisebb fazék vagy bögre volt, csak a fenéktől a nyaktájig terjedő része, az is csak egy darabon, maradt fenn. Fazék voltára a legfelső részén látható kihajlás enged következtetni. A megmaradt rész legnagyobb magassága 9 cm, a legkisebb 3 cm. A fazék átmérője 5 cm. Rajta érdekes rácsos fenékbélyeg. (Ld a 21. sz. képen a baloldalit.) Rácsszerű fenékbélyeges edény van a kecskeméti Városi Múzeumban (Id Höllrigl J. Árpádkori keramikánk, Arch. Ért. XI.IV. 1930.), de ez tulajdonképen csak egy négyszögű keretbe foglalt kereszt. A miénknél azonban körbe foglalt öt rács szárat a közepén keresztben egy másik foglal össze. Ehhez hasonló, vagy talán vele teljesen megegyező fenékbélyeg van az esztergomi Múzeum anyagában, amelyet Balogh Albin ismertetett (L,d. Balogh A. »Esztergomi múzeum bélyeges agyagedényeiről« Arch. Ért, 1927. XU. 215. 112. kép. III. sor, 3. A képből nem lehet megállapítani,vájjon teljesen azonos-e a bélyeg.). Az edény hasán erősen bemélyített párhuzamos barázdák és egyik oldalán pajzsalakú vörös festés nyoma látszik. Fülnek nyoma nem látszik rajta, nem is volt füle. Egy sötétszürkére égettet sikerült a töredékekből kevés híjján egészre összeállítani. Ez határozottan fazék. Oldalai a fenéktől enyhén kigömbölyödők és a nyaknál ismét egy 422