Budapest Régiségei 13. (1943)

ÉRTESÍTŐ - Garády Sándor: Jelentés az 1936-1942. évben végzett ásatásokról 401-438

hegyekről a budai királyi palotába szurkozott facsöveken át bevezetett forrásvízről, amellyel a szökőkutakat is táplálták. A svábhegyi Városkút közelében valahol egy kolostornak is kell lennie. Erről a budai polgár is megemlékezik.

(V. ö. Garády S. Egy budai polgár feljegyzései c. cikkét különlenyomatban és a Históriában). Ennek maradványai a Városkútnál, illetőleg részben a Halászbástyán levő kőtárban látható faragott kövek. Ezek részben egykorúak a zsámbéki templomrommal, 3. kép. — A tabáni középkori támfal és hídfő. tehát a XIII. század elejéről valók, részben XV. századbeliek. Voltak, akik tévesen a Szép Juhászné melletti Pálos-kolostorból származóknak vélték e darabokat. Már pedig a nagy távolságtól eltekintve, a korkülönbség is megcáfolja e feltevést. A budaszentlőrinci Páloskolostor ugyanis a XIV. század elején épült. A Városkútnál azonkívül neolithkori, római- és népvándorláskori nyomokra is akadtunk. Az őskort cserepek, kova és csontszerszámok, a kelta-római kort 5 db érem és cserépedény töredékek képviselik. Az érmek közül a legrégibb Valentinianusé. Korban utána Hunyadi Mátyás király dénárja, egy XV—

XVI. századbeli török akcse, Rudolf, II. Mátyás korából és még későbbi korból való érmek kerültek elő. Az egyik képen (ld az 5. képet) a Városkút forráshálózatához bejáratul szolgáló mai — a XVIII—

XIX. századból való — házikót mutatjuk be, az épületbe befalazott faragott 406