Budapest Régiségei 13. (1943)

ÉRTESÍTŐ - Nagy Tibor: A Fővárosi Régészeti és Ásatási Intézet jelentése az 1938-1942. évek között végzett kutatásairól 359-399

A Zdravlyák lapos, vízhez közeleső domboldala különben már a történelem előtti időkben alkalmas volt emberi településre. A domb peremén, a faluba vezető dűlőiit két oldalán, az Almássy-féle telken és a Mandics-birtokon húzott kutatóárkainkban ismételten jelentkeztek elpusztult őskori tűzhelyek. Ma ezek a felszín alatt 40—50 cm mélyen fekszenek s ezért érthető, hogy a föld- és kertművelés jórészt szétrombolta ezeket. A Mandics-féle birtok déli szélén húzott kutatóárkunkban egy ilyen elpusztult tűzhely mellől szedtük ki a 29. képen közölt 6-1 cm magas csuprot. Durva, fekete agyagból készült. Formája, a behúzott és egyenesen levágott szája, az erősen kiugró vállrésze, a fiatalabb kőkor tiszai kultúrájába sorolja {Tompa F., Budapest Története I. 1942. 27. 1. és III. t., 5. kép). A Zdravlyáktól nyugatra, légvonalban kb. x

/

2 km távolságra fekvő Klissza-nevű. dombon igen jelentős középkori maradványokat tárhattunk fel részben. Bzeknek publikációját Domanovszky György készíti elő, aki utánunk átvette ezen a területen az ásatások irányítását. Az erre való hivatkozással e helyen csupán összefoglalóan kívánok beszámolni az általam mindössze hat hétig vezetett munkálatokról. Kutatóárkokkal megállapíthattuk egy nagyjában 60x100 m-es területre kiterjedő és régebbi alapokra épült XV. századi kastély jelenlétét. (Alaprajzra átmenetileg lásd : Sashegyi S., Pomáz. 1939. 17. 1.) A falak vastagsága igen különböző volt. Északon és nyugaton a 2 m-t is meghaladta, míg keleten és délen ennél jóval keskenyebb (0-75—0-90 m között) volt. A falak erős habarcsba rakott szabálytalan mész-és vulkanikus kövekből épültek. Az épület északnyugati részén gazdasági rendeltetésű helyiségek sorakoztak, az északkeleti szárnyon két nagyobb, díszesebb terem, míg az épületkomplexum délkeleti sarkában egy kápolna foglalt helyet. Fz az utóbbi már az Árpádkorban fennállott. A XIV. sz. első felében ezen elpusztult románkori kápolna helyére nagyobb (24 m hosszú) támpilléres, gótikus templomot emeltek. A padlózatot négyszögletes alakú (17'5xl7'5 cm) címerbélyeges téglák fedték (30. kép). A templom körül temető terült el. Az általunk felbontott sírok a XV. századra utaltak. A templom körüli udvarrészt kerítő fal délnyugati, 1 -36 X 1 "36 m belvilágú, négyszögletes tornyának padlózatáról került elő a 31. és a 32. képben bemutatott 25 cm-es magas ablakelválasztó oszlopfő (átm. : 12 cm). Háromnegyed reliefben kifaragva egy szakállas férfi és női fejet ábrázol. (Fényképben közli már Gerevich T., Magyarország művészeti emlékei I. Bpest, 1938. 820. lés Horváth H., Középkori budai fejek. 1941. II-III t., 1* 1.). Stílusban a legszorosabban kapcsolódik az esztergomi kőtárban őrzött szentéi oszlopfőhöz (Gerevich T., i. m., CXXII. t., 8. kép). A pomázi darab valamivel korábbi ennél s a XIII. sz. elejére tehető. Lehetséges, hogy egy donátor-házaspárt kívánt megörökíteni itt a kőfaragó. 37. kép. — Stukkó-féloszlop a tábor retentura részének egyik éi 391