Budapest Régiségei 13. (1943)

Alföldi András: Aquincumi adalék a Kr. u. 268. év történetéhez 33-43

a következők: CIL, III 3424: Genio Imp. P. Lie. G allient invicti Aug. Clementius Silvius v(ir) e(gregius) a(gens) v(ices) p(raesidis) et Val. Marcellinus praef(ectus) leg., prot(ector) Aug(usti) n(ostri), a(gens) v(ices) l(egati), municipes ex provincia Raetia sfolverunt votum) l(aeti) l(ibentes) m(erito) Paterno et Archesilao cos. (Kr. u. 267). — CII^ III 10424: I. 0. M. et dis deabusque omnibus T. Clementius Silvinus v(ir) e(gregius) a(gens) v(ices) p(raesidis) s. I. I. m. A második kövön nem Silvius, hanem Silvinus áll, de az NV ligatura első merőleges szára oly ferde, hogy tévedésnek minősíthető ; így a helyes névforma Silvius lesz. Az elsőnek citált feliraton kívüle megnevezett parancsnok teljes neve, mint északafrikai feliratokról tudjuk, Clementius Valerius Marcellinus s így rokonságban voltak; A. Stein szerint

8 talán örökbefogadott fia volt a másiknak. Amint látjuk, 268ban a légió élén már nem Marcellinus állott, hanem egy Aurelius Frontinus nevű katona ; Marcellinus 211—280 közt Mauretania Tingitana kormányzója volt. Mindenesetre egy helyről származó raetiai ember volt Silvius és Marcellinus, mert ezt jelenti, ha municipes ex provincia Raetia megjelöléssel illetik saját magukat. A v. Domaszewski

9 tévesen írja, hogy a municipes a legio II. adiutrix-nak Raetia-ból való közkatonáira vonatkozik, hiszen a dedikálok csakis a nominativuszban megnevezett elöljárók lehetnek s rajtuk kívül senki sincs megemlítve. Bizonyára a lovagrendbe emelkedett egyszerű provinciális volt mind a kettő, akik előtt fényes karrier nyílott meg Gallienus 260-ban kelt híres rendelete folytán, mely a seregből kizárta a szenátorokat. A szenátori kormányzók katonai és polgári funkcióinak kettéosztásával egyikük polgári helytartó, a másik pedig tartományi katonai parancsnok lett, úgy, mint utána Frontinus. 42